Kittenberger Kálmán-vadász és kutató

Léván született 1881 október 10-én. A szegény családból származó „Kittyt” szülei nagy nehézségek árán tanítatták. A tanulmányait egészen az érettségi letételéig felvidéki iskolákban végezte ,majd Budapestre került a Polgári Iskola tanítóképzőjébe.

Tanulmányai folytatásával egy időben bejárt a Nemzeti Múzeum Állattárának preparátor-műhelyébe, ahol kitanulta a preparátorságot is. Ezt később az afrikai vadászatai során is kamatoztatta. Jelentős gyűjteményt küldött a Nemzeti Múzeumnak, kifogástalan állapotban.
Ez a felbecsülhetetlen értékű anyag 1956-ban megsemmisült.

Az első afrikai útja
A Múzeum hathatós segítsége ellenére, igen nagy nehézségek árán jöhetett létre:egyévi fizetett szabadságra ment, amelynek díjazását előre megkapta. Ebből tudta az utaztatási költségeit fedezni. Damaszkin Arzénnal közös expedícióján a kutató hamar egyedül maradt, ám így is folytatta útját. Szervezetét malária támadta meg és betegen 140 kilométert gyalogolt a tanzániai Moshiba. A súlyos váltólázból lábadozva ismeretlen állatfajokat (elsősorban rovarokat) kezdett tanulmányozni. Ezt a „szokását” később is gyakorolta, mintegy 40 fajt róla neveztek el.

Az első útja több szempontból is kedvezőtlenül alakult számára: felgyógyulva az egyik vadászata során megtámadta egy sebzett oroszlán, amely majdnem halálos kimenetelűnek bizonyult Kittenberger számára.

„A Lettima-hegyek alól, súlyosan megsebesülve, tizenkét nehéz és sok apró sebtől és nagy vérveszteségtől elgyengülve hoztak a másszaiak Mosiba. Június 11-én reggel leütött egy oroszlán. Mindez nem történt volna, ha puskám a második lövésre nem mond csütörtököt, midőn a meglőtt oroszlán támadott, és közelre kellett várnom, mert a magas fűben nem láttam. Irtózatos küzdelem volt ez, és senki sem volt a közelben. Végre bal kezemmel elkaptam a nyelvét, s azt erősen megrántottam. Ez a bestiát annyira zavarba ejtette, hogy volt időm a rossz patront kirántani, ismételni, s az ellenfelemet szembe lőni”-így emlékezett vissza.

További útjai
6 útja során összesen 16 évet töltött Afrikában. 1906-1907-ben Tanzániában, Danakil-földön végzett kutatásokat, ez a terület abban az időben tudományosan teljesen feltáratlan. 1908-1912 a Viktória-tó partvidékén, majd 1913-1914-ben Ugandában és Belga-Kongóban járt.
Az 1914-ben kitört nemzetközi konfliktus idején az angolok internálták ,mint ellenséges állam polgárát. A fogságban elöltött idő alatt sem tétlenkedett: ha szerény körülmények között is, de mindig talált alkalmat valamilyen módon vadászni.
1919-ben szabadult ki. 1925-1926-ban nyílt lehetősége újra kiutazni a fekete kontinensre: a Ruwenzori-hegység körüli őserdőkben vadászott a Magyar Nemzeti Múzeum számára.
Az utolsó afrikai útjára 1928-ban indult el, a nagyvadak és madarak életét tanulmányozta Ugandában.

Kittenberger, mint újság főszerkesztő
Nemcsak jelentős gyűjtői munkáját hagyta örökül. A Nimród vadászújság-amely ekkor virágzott fel- főszerkesztőjeként, tulajdonosaként is sokat tett. A vadászati témájú írások népszerűvé válása is neki köszönhető. Itt jelent meg először Fekete István írása is.

Magánélete
Kovács Ödön (akivel mély barátságot ápolt) 1919-ben bekövetkezett halála után Nagymarosra költözött, ahol a barátja szülei által felajánlott házban élt hátralévő életében.
Ödön húgával itt ismerkedett meg, akivel házasságban éltek 38 éven keresztül.

1958-ban halt meg, emlékezete máig él tudatunkban: róla nevezték el a veszprémi állatkertet, valamint a lévai cserkészcsapatot.
Nagymarosi otthonának utcáját Kittenberger Kálmán utcának nevezték el és a város főterén található egy mellszobor, amely őt ábrázolja.
Nevét viseli továbbá a nagymarosi általános iskola.

Művei

• Vadász- és gyűjtőúton Kelet-Afrikában (1927, Budapest)
• A megváltozott Afrika (1930, Budapest)
• Kelet-Afrika vadonjaiban (1955, Budapest)
• A Kilimandzsárótól Nagymarosig (1956, Budapest)
• Vadászkalandok Afrikában (1957, Budapest)
• Afrikai vadászemlékek: Válogatás Kittenberger Kálmán írásaiból. (II.kiad.1972, Budapest)
• Utolsó afrikai vadászatom (1971, Budapest)

Forrás anyagok:

• Fekete István:Kittenberger Kálmán élete
• Wikipedia
• http://tudosnaptar.kfki.hu/k/i/kittenberger/kittenbergerpant.html