Színházigazgatók-Oberfrank Pál (Veszprémi Petőfi Színház)

1964. május 3-án született Budapesten. Művészi indíttatású családból származik, amelynek több tagja is jeles képviselője valamely művészeti ágazatnak.
2013-ban Jászai Mari díjat kapott.
A Veszprémi Petőfi Színház igazgatója.

 

– Bevezetésképp kérem, mondja el, honnan jött a művészi indíttatás?

– A családomtól sosem állt messze a művészet: az apai nagyanyámtól eredeztetjük e hajlamot.
Az ő fia, nagybátyám Oberfrank Géza karmester, és nála „buggyant ki” legeltökéltebben először a művészet iránti vágyakozás. Tulajdonképpen már művész volt a nagypapám is, aki ezüstművességgel-ékszerkészítéssel foglalkozott. A következő generációban ez valahogy „osztódott”.
Az öcsém, Péter folytatta a zenei pályát és karmester lett, míg én a színházat választottam.
Nem volt göröngyök nélküli az út, mert elég későn határoztam el, hogy elmegyek a színművészeti főiskolára. Ezelőtt volt néhány kanyar az életemben: elvégeztem a külkereskedelmi főiskolát.

Középiskolát a piaristáknál végeztem, Budapesten. Itt ismerkedtem meg a színjátszás kezdeti lépéseivel. A piarista színpadon megélhettem néhány érdekes élményt. Ez belülről inspirált, hogy jelentkezzek a Színművészeti Főiskolára. Marton László fel is vett, az Ő osztályában végeztem. Akkor ő volt a Vígszínház igazgatója, ahova felvételt nyertem. Ebben a színházban 17 évig dolgoztam.

Budapesten kezdett, Nagykovácsiban élt, amely település díszpolgári címet adott Önnek.
Adódik a kérdés: honnan jött a Veszprémi Petőfi Színház, amelynek igazgatója?

– Ez úgy történt, hogy amikor Bujtor István, színházigazgató váratlanul meghalt, Eperjes Károly művészeti vezető azon töprengett, hogy vajon kivel is lehetne folytatni a megkezdett utat, és eszébe jutottam. Megkérdezte a megyei önkormányzatot, amely akkor a színház fenntartója volt: mit szólnának a személyemhez? Elfogadtak, és ezért megpályáztam az igazgatói pozíciót. Így lettem Veszprémben igazgató.

– Említette, hogy a megyei önkormányzat volt a fenntartó. Most már nem az?

– Visszakerült a színház a városhoz, ahol korábban is volt. Ezek végül is közigazgatási döntések.

Ha már a fenntartónál tartunk: Milyen a viszony a színház és a város között?

– Nagyon jó a viszonyunk! Tulajdonképpen azt kell mondanom, hogy azonos célok lebegnek előttünk,
és egyformán látjuk a világot. Ez nagyon fontos. Azt tudjuk és nem is szabad eltagadnunk: minden országban nagyon fontos az oktatás, egészségügy és a kultúra.

A kultúrában nagyon is döntő, hogy a kulturális intézmény vezetője illetőleg a fenntartó harmóniában legyen egymással. Nem szabad elfeledkezni a közönségről sem, azokról az emberekről, akikért csináljuk – esetünkben – a színházat! Szerencsére egyformán gondolkozunk a polgármester úrral, aki a főnököm. Ez általánosságban elmondható a fenntartónkkal.

És most kaptunk a Modern Városok Programjának keretén belül 9,3 milliárd forintot, amit rekonstrukcióra fordíthatunk.

– Szót ejtett a kultúra fontosságáról.
Hogyan látja színháza szerepét a mai magyar kultúrában?
Melyek a művészeti elképzelések?

– Az egészet érdemes egyfajta történelmi idővonal szerint nézni. A színházigazgató kinevezésekor nem árt, ha tudja, hogy nem akkor kezdődött a színházi élet, amikor oda érkezett, és feltehetőleg nem is akkor ér véget, amikor onnan elmegy. 1908-ban alakult meg a Veszprémi Petőfi Színház, mert az emberek azt kívánták, hogy a városnak legyen saját színháza. 1961-től a város lakossága már önálló, saját társulatot is „kiküzdött” magának. Ekkor megalakult a Veszprémi Petőfi Színház színtársulata. Az alapító okirata szerint egytagozatú prózai színház. Az elődök komoly előadásokba vágtak: klasszikus komolysággal nyúltak a művekhez. A 70-80-as években fontos szűrőszerepet töltött be a színház a pártállamban: azok a szerzők, akiket jól ismerünk – pl.: Illyés Gyula, Páskándi, Gyurkovics, Csurka – itt mutatták be a darabjaikat, méghozzá nem is keveset. Amelyek átmentek a pártvezetés rostáján, később Pesten a Vígszínházban vagy a Pesti Színházban kaptak lehetőséget bemutatásra. Ennek az lett az eredménye, hogy nagyon kiművelt, igényes közönség alakult ki Veszprémben. Idősödő közönséget is takar ez.
A mi műsorpolitikánk nem kerülheti meg őket. Amikor összeállítunk egy műsort, arra gondolunk, hogy kik is a bérlőink? Egyszerre kell őket elérnünk, szórakoztatnunk és valami felemelőt, reményteljest adnunk. Ugyanakkor művészi értelemben is értékeset szeretnénk nyújtani.
Vertikálisan is gondolkozunk: ez azt jelenti, hogy nem csak itt a földön látjuk az élet értelmét, hanem valamiféle istenhit is van bennünk, és ezért szeretnénk pozitív üzeneteket átadni a nézőknek.

Az ifjúságot is meg kell szólítanunk, ezért nem csak „konzervatív, szolid” darabokat játszunk, hanem bátor kísérleteink is vannak.

– Milyen darabokat terveznek a fiatalság megközelítésére?

Bemutattuk idén a Holt Költök Társasága c. filmadaptációt, amely nagy sikernek örvend, főleg a középiskolások körében. Ez a darab annyira róluk szól, annyira az ő nyelvükön beszél, hogy szinte eggyé válnak velünk, ragadnak az előadásra. Aztán erről napokig beszélnek. Ez hozzánk is eljut: sőt volt már rá példa, hogy arról írtak nekünk, a darab után megváltozott az életük. Ennél többet mi nem nagyon tudunk tenni! De emellett vannak bérletkonstrukcióink, amelyek kifejezetten egy-egy korcsoportot szólítanak meg.

Egyébként ún. népszínházat csinálunk: minden műfajból kell adnunk valamit. Operettet, musicalt, klasszikus prózát, kortárs prózát. Próbálunk olyanokat választani, amelyek megérintik a közönséget.

– Befejezésképpen kérem, ossza meg velünk, hogy a jövőt tekintve milyen tervei vannak? Pályázik még a színházigazgatói posztra, ha a mostani ideje lejár?

– A 2020. január 31-ig tartó ciklusomat követően meglátjuk, hogy mit hoz a jövő.
Közben még rekonstrukció is vár ránk. Sohasem terveztem előre, szerepálmaim sem voltak.
Inkább hagyatkozom a Gondviselésre. Szeretnék hasznos lenni azután is.

(KIEMELT KÉP: Youtube)

Vélemény, hozzászólás?

Betekintés a következő cikkbe

Kárpát-medence legnagyobb Fegyver,Horgász és Vadász kiállítása

hét feb 19 , 2018
Az immáron 25. alkalommal megrendezésre került rendezvényen több mint 300 kiállító vett részt. A rendezvény 4 napján a már hagyományosnak tekinthető programok mellett újdonságokat is láthatott az érdeklődő közönség. Az idei díszvendég Románia volt.

Belépés

Press77 Facebook

  • A Press77 magazin megújult formában és tartalmakkal indult újra.
  • Jó olvasást és hasznos informálódás kiván minden kedves olvasójának a
  • Press77 szerkesztősége.
toggle