Csonka András (Színművész)

Szerző: Szilágyi Krisztina

Szerencsés csillagzat alatt született, hisz a  főiskola kapuit elhagyva szinte azonnal országos ismeretségre tett szert, s azóta is sikereket ér el minden szakmai területen, amit az élet lehetőségként felkínál számára.

– Gyermekkora óta a színi pályára készül. Édesapja nyomdokait szerette volna követni, vagy maga a színház világa varázsolta el?   Mi motiválta?

– Igen. Édesapám miatt,- aki színész volt- többet jártam színházba az átlag gyerekeknél. Tetszett az a világ. Megismertem azokat az embereket akik a színpadon álltak. Rájöttem, hogy ugyanolyan normális emberek mint bármelyikünk, csak közben van egy lehetőségük arra, hogy szerepeket játszanak, ragyogjanak, a színpadon állhassanak. Ez nekem nagyon imponált. Érettségi után, a Nemzeti Színház legendás stúdiójában töltöttem két évet, majd 1985-ben felvettek a főiskolára. Egy év katonaság után kezdtem el, próza szakon végeztem Szinetár Miklós osztályában, ami fantasztikus volt. Igazából nem is nagyon akartam más lenni. Persze lehet, hogy utólag másképp gondolkodnék, de akkor ez volt az amit szerettem volna. Ma már kicsit szélesebbre nyitnám a kapukat magam előtt, mielőtt belevágok egy ilyen végleges döntésbe. Elmennék esetleg külföldre nyelvet tanulni, vagy bármi mást kipróbálnék, de akkor egy más helyzetben éltünk. Viszont nem bántam meg, hogy ezt választottam. Mindenkinek a saját kezében van a döntés, bármiben változtathat. Fél évvel a főiskola elvégzése után, a Vidám Színpadon  szerződésemet fel kellett bontanom, mivel szerepet kaptam az akkor induló Família Kft. sorozatban, ahol kikötés volt, hogy a szereplők nem lehetnek színházi tagok. Így szabadúszó lettem, ezáltal megtapasztaltam a szabadságot. Persze dönthetnék úgy, hogy valami mást csinálok, de nyilván ennyi év után rabjává válik az ember annak amit csinál. Persze nagyon szeretem a munkámat annak ellenére, hogy rengeteg stresszt és kínlódást okoz nekem.

– Ha már szóba került a Família Kft. Mit gondol, nélküle is ilyen sikeresen alakul a pályafutása?

– Biztos hogy nem, hiszen ez egy nagyon nagy trambulin volt számomra. Ráadásul mikor ezt játszottuk, a nyolc év alatt nem volt más csatorna csak a Magyar televízió csatornái. Sokat jelentett, hogy esténként mindenki ezt a sorozatot nézte, mindenki tudott róla. Közben nem szakítottam meg színházi munkáimat, tehát amikor véget ért,  nem kerültem bele egyfajta vákuumba, mert ott volt a színház. Közben jöttek más szerepkörök: műsorvezető, énekes előadó. De soha nem felejtem el, hogy milyen nagy lehetőség volt és minden onnan indult ki. A főiskola után, egy országos nézettségű sorozatba bekerülni nagyon nagy dolog. Nagyon sokan hívnak ma is Picinek, amit nagyon szeretek és ez életben tartja azt az emléket ami a Família Kft. – hez köt.

– Kipróbálta magát a színészet mellett énekesként, rádió és televízió műsorvezetőként.            Melyik szerepet érzi magához a legközelebb?

– Mindegyik én vagyok. A színészetből fakad az éneklés mindenképp, hisz színészként is énekelek. Az, hogy a lemezeim pop zenei lemezek, egy gyermekkori álom volt. Nagyon boldog vagyok, hogy ez valóra vált. Nem is gondolhattam ilyen sikerre, hisz csak egy lemezt szerettem volna, hogy elmondhassam van egy saját lemezem. Az, hogy az a lemez feldolgozásokból áll, véletlen. Új dalokat gondoltam. Aztán egy televíziós műsorban énekeltem, egy 60- as évekbeli slágert. Így jutott eszébe a lemezkiadónak, hogy inkább feldolgozások legyenek a 60-as,70-es és 80-as évek dalaiból. Ennek nagyon megörültem, hisz én akkor nőttem fel. Rengeteg élményem, emlékem van. Rengeteg ötletem volt, hogy milyen dalokat szeretnék énekelni. De tulajdonképpen az “Állj meg kislány!” című dal volt az, ami igazán berobbantotta ezt a lemezt. Az, hogy színészként megjelentettem egy lemezt amely hat hét alatt platina lemez lett, az nagyon nagy dolog. A 40.000 eladott lemez elképesztő példányszámnak számít. Az életemben egy új lehetőséget jelentett, hogy hívtak énekelni, a “Szombat esti láz” után táncolni. De ezek mind a színészetből fakadnak. A műsorvezetés persze nem, az egy más világ. Abban a világban nőttem fel, mikor az egy szakma volt. Ma már a színészek műsort vezetnek, a zenészek szinkronizálnak. Teljesen más műfaj mint a színészet, de természetesen ennek is örülök, hogy így alakult, mert az RTL reggeli csapatában nagyon jól éreztem magam. Boldog voltam, hogy ezt is kipróbálhattam. Ez volt az, ahol a saját privát arculatomat megmutathattam, itt nem szerepet játszottam, hanem valóban én voltam. Így tényleg közel tudtam kerülni az emberekhez.

– Tervez -e újabb zenei albumot kiadni?

–  Igazából, már megváltozott a világ. Megszűntek a lemez boltok. Az emberek inkább letöltögetik a zenéket az internetről. Nincs piaca már a lemeznek. Szeretném ha lenne, de ez a világ másról szól már.

– Van -e olyan dolog amiben szívesen kipróbálná magát? Gondolok itt, például a rendezésre.

–  Az ember gondolkodik azon, mit szeretne az életben megvalósítani. Nem az számít, hogy mihez van kedvünk. Az számít, mihez van képességünk- tehetségünk. Lehet,  egyszer még írni is fogok, azt nagyon szerettem gyerekkoromban is. Évekig volt egy blogom is az interneten, amit most abbahagytam. Talán lehet, hogy ebbe próbálok majd belevágni. Rendezni semmiképpen, ahhoz nincs tehetségem. Azt szeretem ha engem tehetséges emberek irányítanak. Sajnos a tanításhoz sincs olyanfajta képességem. Amire emlékszem, hogy az én tanáraimnak volt. Tehát egyenlőre maradok ezeknél a kaptafáknál, amit az élet kiosztott nekem.

– Mérlegel -e mielőtt elvállal egy felkérést? Van -e olyan szerep amire azt mondja, köszönöm ezt nem szeretném?

– Szerencsére ritkán fordul elő, általában olyan szerepekkel keresnek meg ami nekem való, vagy jól áll. De nehezen tudok nemet mondani, bár fontos dolog tudni nemet mondani ezen a pályán, s számolni kell a következményeivel is. Szerepálmom viszont nincs, az ember ne görcsöljön rá olyan dolgokra amit nem biztos, hogy meg fog kapni. Legyen mindig olyan feladat ami örömet okoz és akkor nincs baj.

Jelenleg hol találkozhat Önnel a közönség?

Nehéz felsorolni, mint szabadúszó jelenleg hét színházhoz kapcsolódom. Jelenleg játszom a Játékszínben, Madách Színházban, Budapesti Operett Színházban, Pesti Magyar Színházban, Veres1Színházban, Karinthy és a Fórum Színházban. Persze vannak színházak, ahol ritkábban vannak előadások.

– Ilyen feszített tempó mellett jut idő a mindennapokban kikapcsolódni, feltöltődni? Hogyan vezeti le a feszültséget?

– Elég nehéz kérdés, mert én eléggé izgulós vagyok, nehéz levezetni a feszültséget. De vannak erre technikák. Most újra elkezdtem sportolni, ez nagyon fontos és sokat segíthet, úgy mint az agykontroll. Nekem igazából a nyár ami sokat jelent, napenergiával működő ember vagyok, aki utálja a telet. Ilyenkor mindig jobb kedvem van és pozitívabbnak érzem magam. Tehát nincs különösebb receptem a feszültségoldásra. Élvezni kell az életet, hálásnak lenni minden apró dologért ami velünk megtörténik, megtörténhet. Hálásnak lenni azért, hogy föl tudunk kelni az ágyból, hogy süt a nap, hogy van hol laknod. Hálát kell érezni és maga a hála érzése magunkban, egyfajta nyugalmat ad, kellemes érzést, s ez csökkenti a stresszt. Ezt mindenkinek ajánlom!

(KIEMELT KÉP: Csonka András bocsájtotta rendelkezésünkre)

Vélemény, hozzászólás?

  • Bőzsöny Ferenc- A magyar rádiózás egyik legismertebb hangja (Magyar Nagyok)
  • A CEU mellett tüntettek (Események,Közéleti)
  • 100 éve történt: az őszi rózsás forradalom (Nagyító)
  • Gyászvasárnap- 1956. november 4-e emlékezetére (Nagyító)
  • Tisza István emlékkonferencia ( Események, Kulturális)
  • Kocs-az utazószekér szülőföldje (Csodálatos Európa, Magyarország)
toggle