Színházigazgatók- Dörner György (Újszínház)

Szerző: Szilágyi Krisztina

Az érdemes és kiváló művésszel beszélgettünk színházáról, kedvteléseiről és célkitűzéseiről.

 

 

 

– A rock zene közel áll Önhöz, honnan ez a vonzalom? A színészi pálya mellett döntött mégis.
Mi ennek az oka?

– Olyan időszakban voltam gyerek, fiatal srác, amikor a gitár volt a hangszerek netovábbja. Viszont a mi lehetőségeink nem voltak korlátlanok. Csak az akusztikus hangszerek irányában tudtunk elmozdulni. Erősítőre, hangfalakra nem volt pénzünk, és nem volt senki aki támogatott volna minket. Í gy akusztikus hangzással játszottunk. Néhányan a haveri körből be-be szálltunk nagyobb zenekarokba is. Például a Bridge zenekarba, később a Zárvatermők zenekarba. Főiskolás koromban két előadáshoz is írtam zenét. Az egyik Capek: Végzetes szerelem játéka, a másik a Bál című mű. Pár évvel ezelőtt régi rockereket összehívtam, s Leányfalun csináltunk néhány bulit. Néhány fellépés erejéig összejöttünk, de az embereknek sok más elfoglaltság van (munka, család) így nem nagyon érnek rá. Nagyon nehéz már összeegyeztetni. Időnként örömzenére igen, de rendszeresen már nem megy. A színészet stabilabb lehetőség volt.

– 2015-ben másodszor is bizalmat szavaztak Önnek. Ismét az Újszínház igazgatójává választották. Ezek szerint elégedettek a munkájával?

– Nincs Magyarországon az Újszínházon kívül olyan színház, ami csak magyar szerzők művét játssza. Mindenhol van Európában olyan színház ahol csak hazai szerzők műveit játsszák. Angliában Shakespearet, Németországban Brechtet, Franciaországban csak francia szerzők műveit. Itt Magyarországon is van már ahol csak magyar szerzők műveit játsszuk. A szlogenünk:- klasszikus értékek, magyarul. Úgy vélem minden nemzetnek kell egy olyan teátrum, amelyben csak anyanyelven alkotó szerzők műveiből születnek előadások. Magyarországon jelenleg ezt a szerepet az Újszínház tölti be legnagyobb örömömre, s úgy tűnik a közönség kedvére is. Fiatal szerzők tollából származó drámák is lehetnek klasszikus értékek. Vannak kiváló fiatal drámaíróink.

– Mennyiben más a munkája egy színházigazgatónak, mint egy színművésznek?

– Teljesen. A színész szerepet kap, tanul, majd színpadra áll. A színházigazgató az egész intézmény működését irányítja, felel mindenért. Ami azonban közös mindkét hivatásban, hogy csak őszinte hittel, a művészet iránti maradéktalan tisztelettel lehet jól csinálni.

– A színháza tavasszal mutatta be az Ön által rendezett „Zserbótangó” című darabot. Valamint februárban mutatták be a „Bizánc”- ot. Beszélne ezekről bővebben?

– A Bizánc egy nagyszerű történelmi dráma. Igazi klasszikus. Gyönyörű nyelven megírva, tele örök érvényű gondolatokkal, üzenetekkel. Mindezek, valamint Nagy Viktor rendezése és a rendkívül jó szereposztás garancia a sikerre. A nagyérdemű örömmel fogadta a kiváló produkciót.

A Zserbótangó ellenben kortárs darab, a stúdiószínpad meghitt hangulatára írott történet. Három olyan remek színésznő szereplésével, mint Bordán Irén, Esztergályos Cecília és Tordai Teri. Az V. Keresztény Színházi Fesztivál nyitódarabja volt a premier. A fesztivál során számos vidéki és határon túli vendég előadás volt látható az Újszínházban.

– A színdaraboknál maradva: igazi csemegeként játsszák a „Ricse, Ricse, Beatrice” című darabot. Honnan jött az ötlet?

– Nagy Feró és a Beatrice zenekar legendás volt már a hetvenes években is. Mindenfélét suttogtak az együttesről és Feróról. Ideje volt, hogy elmeséljük az ő történetüket úgy, ahogy ők élték meg azokat az időket. A Beatrice kitűnő nótáival megspékelt rock hórukk pedig hamar elnyerte a nézők tetszését.

– Előadásaikkal milyen közönséget céloznak meg?

– Nincs ilyen. Mindenkit megcélzunk, aki Magyarországon és aki Magyarországon kívül él. A lényeg nem az, hogy egy bizonyos belterjességre törekedjünk. A színház mindenkinek, mindenkihez szól.

Érdemes és kiváló művész. Mégis a legtöbb embernek a neve hallatán, Michael Douglas, Eddie Murphy vagy Bruce Willis jut eszébe, hisz híres szinkronszínész.
Mennyiben más a két tevékenység?

– Olyan, hogy szinkronszínész, nincsen. Színész van, aki szinkronizál is. Én mindkettőt szívesen csinálom. Vannak színészek akik nagyon jól játszanak színpadon, de a szinkront nem szeretik. Vannak olyanok is, akik kiválóan szinkronizálnak, de a színpadon kevésbé átütő a jelenlétük. Az Újszínházban nagy sikerrel fut a Hangemberek című darab, ami a hazai szinkronstúdiók indulását mutatja be, ez a darab sok műhelytitkot elárul a nézők számára a szinkronban dolgozó színművészekről is.

– Hogyan kapcsolódik ki a mindennapokban? Van-e valamilyen hobbija?

– Nagyon szeretek motorozni, utazni. A motorozás nagy szenvedélyem. Remélem nyáron sikerül valami nagyobb utazást összehozni. Kényelmes chopperrel. Nem való nekem a száguldás.

– Befejezésképpen kérem ossza meg velünk, hogy a jövőt tekintve milyen tervei vannak?
Pályázik még a színházigazgatói posztra, ha mostani ideje lejár?

– Hiszek abban, hogy jó és szükséges a hazai kulturális örökségek hagyományának ápolása és fenntartása. Az egyre növekvő nézőszám is azt igazolja, hogy mi itt az Újszínházban jó úton járunk. Tehát egyszerűen folytatni akarom, amit elkezdtem.

 

(KIEMELT KÉP: Az Újszínház bocsájtotta rendelkezésünkre)

Vélemény, hozzászólás?

  • Bőzsöny Ferenc- A magyar rádiózás egyik legismertebb hangja (Magyar Nagyok)
  • A CEU mellett tüntettek (Események,Közéleti)
  • 100 éve történt: az őszi rózsás forradalom (Nagyító)
  • Gyászvasárnap- 1956. november 4-e emlékezetére (Nagyító)
  • Tisza István emlékkonferencia ( Események, Kulturális)
  • Kocs-az utazószekér szülőföldje (Csodálatos Európa, Magyarország)
toggle