A Pszichiátria Börtönében- Interjú Dobos Jánossal

A Pszichiátria Börtönében- Interjú Dobos Jánossal

A pszichiátrián kezelt betegek sorsáról a mai napig nem tudni sokat. Sokszor olyan visszaélések történnek, amelyek alapvetően kérdőjelezik meg az emberi jogokat.
Hogyan működik ez a mai Magyarországon? Kihez forduljunk ha problémánk van?
Dobos Jánossal, az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány elnökével beszélgettünk. 

 

– Mióta működik ez az alapítvány? Milyen célokkal indult?

– Ez az alapítvány egy nemzetközi emberjogi szervezet része, amely 1969-ben alakult az
Egyesült Államokban. Hogy mi hív életre egy ilyen szervezetet amely kifejezetten a pszichiátriákon történő jogsértések feltárásával foglalkozik? A legfőbb indok az volt, hogy a 60-as években a pszichiátriákon kezelt emberek a társadalom hátterébe szorultak. Jogaikkal érdemben nem foglalkoztak.
Gondoljunk csak arra, hogy az 50-60-as években még a CIA is folytatott elme kontroll kísérleteket embereken. Ma már elég sok szó esik erről. Kegyetlenül bántak a kísérletben résztvevőkkel.
Ez csak az egyik szála volt a dolognak. A lényeg, hogy olyan mértékűek voltak ezek a visszaélések, amik életre hívtak egy ilyen szervezetet. Ez nem is bizonyult alaptalannak később, mert ahogy terjeszkedett ez az intézmény, egyre másra derültek ki az adott országokra jellemző jogi és egyéb visszaélések ezen a területen. Magyarországon 1994-ben alakult meg és gyakorlatilag ugyanazt a funkciót látja el mint az Egyesült Államokban.

– Említette, hogy ’94-ben alakult meg hazánkban ez a szervezet. Ez a rendszerváltás után volt már. Előtte nem volt rá szükség, vagy lehetőség nem volt?

– Egyszerűen nem volt senki, aki ezt felkarolta volna. 1994-ben jött el az idő arra, hogy ezt valaki elindítsa. A rendszerváltás előtt nyilván sok lehetőség sem volt.

– Milyen ráhatással van az alapítvány a klinikai kezelésekre?

– Ha kategorikus akarok lenni azt kell mondjam, a kezelésekbe vagy ezeknek a milyenségébe nem szólunk bele. Pontosan azért, mert mi jogi szervezet vagyunk és kifejezetten ezen a vonalon visszük az ügyeket. Bizony sokszor szembesülünk azzal ha találkozunk valamilyen visszaéléssel, vagy konkrét egyéni történettel amiben segíteni akarunk, hogy a pszichiátriai intézet vagy a pszichiáter szakmai dolgokat dob be. Azzal akarja kimosni magát, elmaszatolni az egészet. Szakmai dolgokkal indokolja, hogy mit miért kellett csinálnia. Ez ingoványos talajra viszi az egészet és sokszor fals dolgokkal hozakodnak elő annak érdekében, hogy mentsék a menthetőt. Éppen ezért igyekszünk kizárólag ember jogi alapokra helyezni az egész tevékenységünket. Ha törvény alapján történt jogsértés, akkor az igen is jogsértés és ne mosdassuk ki semmilyen szakmai indokkal! Ez legtöbbször sikerül is. Tevékenységünk során óhatatlanul is belelátunk abba, hogyan zajlanak ezek a kezelések. Ezekkel kapcsolatban véleményt fogalmazhatunk meg.

– Ezeknek az eseteknek a felderítése hogyan működik?

– Elsősorban minket keresnek meg. Igyekszünk minél több helyre eljuttatni elérhetőségeinket. Szerencsére ebben elég sok partnerre találtunk. Néha előfordul, hogy a médiában látunk egy ügyet amire azt mondjuk: ebben hatékonyan tudnánk segíteni. Ilyenkor kapcsolatba lépünk az érintettel és megvizsgáljuk miben tudunk segíteni. Ilyen példa az a dunaújvárosi fiú esete, aki másfél napot töltött el a kórházban és meghalt. Egy életerős 21 éves fiú volt. A családja azóta sem tért magához. Ez 2015-ben történt. Ez esetben az édesanya az internet segítségével hozta napvilágra az ügyet és ott léptünk kapcsolatba vele.

– Ezek elszigetelt esetek, vagy rendszerszintű problémáról beszélhetünk?

– Nehéz lenne statisztikai adatokat mutatni, hiszen nem nagyon van ilyen. Abból ami hozzánk befut, nekem nagyon sokszor az a határozott érzésem, hogy ez csak a jéghegy csúcsa!
Hogy rendszerszintű probléma-e? Abból amit az elmúlt 20-25 évben láttunk azt kell mondjam, hogy vannak nagyon jellegzetes, tipikusnak mondható visszaélések és ez határozottan rendszerszintű probléma!
Nagyon gyakran ütközünk bele olyan jelenségekbe amik azt mutatják, hogy ezek a fajta visszaélések -erőszak, kényszerítés vagy azok a módszerek amik alapvetően sértik az emberi jogokat-egész egyszerűen részei a mai pszichiátria módszer tanának. Csak hogy egy példát mondjak: valakit bevisznek a pszichiátriára-mondjuk akarata ellenére- az első dolguk az, hogy leszedálják. 2-3 napig azt sem tudja mi történik vele. Ez nem nevezhető a legnagyobb jóindulattal sem kezelésnek! Ha egy páciens valamilyen okból el kezd ágálni a helyzete ellen, akkor bevett módszer, hogy lekötözik a pácienst a radiátorhoz vagy az ágyhoz.

Mennyire szabályozott törvényileg ezeknek a módszereknek az alkalmazhatósága?

– Az egészségügyi törvényben szabályozva van, de ez elég gyér. Általánosságban rendelkezik. Általánosságban korlátozza a fizikai korlátozások mikéntjét meg azt, hogy mennyi időközönként kell ezt felülbírálni. A konkrét dolgokat nem nagyon szabályozzák. Önmagában az, hogy a törvény megengedi a fizikai kényszerítést, melegágya a visszaéléseknek.
Addig amíg az orvosok, ápolók képzése arról szól, hogyan kell szakszerűen lekötözni – begyógyszerezni, nem pedig a páciensek emberséges gyógyítási -kezelési módszereiről, addig ez a terület nem változik semmiben!

– Más szervezetekkel kapcsolatban vannak?

– Gyakran együttműködünk más szervezetekkel, főleg ha van valami konkrét ügy, amiben átfedések lehetnek. A hivatalos szervekkel is kapcsolatban állunk, hiszen a panaszokat ők vizsgálják.
Például az Ombudsmani Hivatallal elég szoros kapcsolatunk van.

– Befejezésképpen, kérem ossza meg alapítványa jövendőbeli terveit.

– Szervezetünk célja, hogy legyen egy olyan elmeegészségügy, amelyben nem sérülnek az emberi jogok. Ahol az emberek valódi kezelést kapnak és tényleg azt kapják amit kapniuk kell egy ilyen intézetben.
Ezek azok, amiket szeretnénk elérni.

(KIEMELT KÉP: Freepik.com)

Porték, Interjúk