Mindig a zöld úton! -Portré Schmuck Erzsébetről

A “zöldpártiság”-hoz vezető útjáról, jelenéről és lehetőségeiről beszélgettünk
Schmuck Erzsébet LMP-s országgyűlési képviselővel, aki az újonnan megalakult Parlamentben a Fenntartható fejlődés Bizottságának elnöki tisztségét is betölti.

 

 

– Ön az LMP részéről az Fenntartható fejlődés Bizottságának elnöki tisztségét tölti be az újonnan megalakult Parlamentben. Miként vette kezdetét politikai –társadalmi tevékenysége?

– 1977-ben diplomáztam közgazdászként, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen.
Rögtön utána a MÁV Budapesti Igazgatóságára vezetett az utam. Hívtak a sportklub kézilabda csapatába, így kezdtem el dolgozni. Közel két éve voltam itt, amikor kerestek egy fiatal közgazdásznőt a KISZ Központi Bizottságába. Elsőre nem vállaltam. De nem találtak megfelelő személyt, így végül mégis igent mondtam a felkérésre. A KISZ már ekkor kezdett el jobban odafigyelni a környezetvédelemre, s létrejött a KISZ Ifjúsági Környezetvédelmi Tanácsa, melynek a titkára lettem. A 31 fős szervezet tagjainak kiválasztásában szabad kezet kaptam. A környezetvédelem különböző dimenzióival az 1980-as években kezdtem ismerkedni. Ekkor, elsősorban vidéken sorra alakultak a helyi környezet-és természetvédelmi csoportok, megyei egyesületek.
Nem volt könnyű időszak, hiszen a környezetvédelem egyre inkább „ellenzéki témává” vált.

 

– Nem okozott nehézségeket Önnek a KISZ-es ill. az akkori állampárti szerepe a későbbiek folyamán?

– Mindössze másfél évig voltam az MSZMP tagja.1987-ben kiléptem, s az utam a
Magyarországi Zöld Párt megalakításához vezetett. Úgy láttam feltétlenül szükség van az Országgyűlésben a zöld politika képviseletére. Az első Zöld Párt kísérlet azonban nem sikerült, nagyon heterogén volt a résztvevők összetétele. A keletkezett belső feszültségek vezettek a szétzilálódáshoz.

-Hozzájárult esetleg a kezdeményezés meghiúsulásához a un. Dunagate ügy?
(1989–ben az ellenzék lehallgatása törvénytelen módszerekkel – szerk.)

– Nem hiszem, hogy ez közrejátszott volna. A mozgalom szétesése a belső viták és az éretlenség okán következett be. Sajnos Medveczki Zoltán elnöksége, ami később következett be, jelentősen hozzájárult a Magyarországi Zöld Párt lejáratásához és felbomlásához. Lejáratta -az egyébként-a környezet- és a természetvédelem, elkötelezettjeinek közösségét.Ez előtt kiléptem a pártból és a
Magyar Természetvédők Szövetségében folytattam munkámat. Jószerint a civil mozgalom volt az a lehetőség, amely a fiatalok felé is vonzó volt. A környezetvédő mozgalom felfutó volt és számottevően összefonódott egyfajta ellenzéki munkával.
Az 1990-2000 évekig ki is teljesedett a szerepünk.

A rendszerváltás előtt fontos társadalmi –közéleti kérdés volt a környezet védelme.
A mai Magyarországon ez sokat veszített lendületéből, elsősorban a központi irányelvek hiánya miatt.
Mit jelent most „zöldpolitikusnak” lenni?

– Az évek folyamán elkötelezett környezetvédő lettem, sikerült bekapcsolódnom a nemzetközi mozgalmak vérkeringésébe is. Egyre inkább kialakult a holisztikus megközelítésem a különböző kérdésekhez, amely hozzásegített a fenntartható fejlődés lényegének megértéséhez. Az 1992-es riói konferencián olyan egyezmények születtek, amelyek a mai napig is kijelölik az irányokat és a legfontosabb teendőket mind a klímaváltozással összefüggésben, mind a biológiai sokféleség megőrzése érdekében.

A Magyarországi Zöld Párt-on kívül milyen politikai szerveződéseknek volt részese?

– Alapítója és társelnöke voltam egy évig a Zöld Alternatívának. Szeretném ráirányítani a figyelmet, hogy a „zöld” mint párt definíció nem azt jelenti, hogy tisztán környezetvédelmi megközelítésből szemléli a folyamatokat, hanem a gazdasági,-társadalmi-és környezeti kérdéseket egy rendszerben kezeli.
Az Európai Zöld Pártok Szövetsége ( European Greens ) is ezen elvek alapján dolgozta ki és alakítja politikáját. Magyarországon talán azért egyszerűsítik le a kérdést tisztán környezetvédelmi alapokra, mivel a hazai környezetvédő szervezeteket korábban zöldeknek nevezte el a nyilvánosság.

Mikor nyílt lehetőség egy a nyugat-európai normatívák alapján működő „zöldpárt” működésére?

– A kilencvenes, de még a kétezres évek eleje sem voltak igazán erre alkalmasak. Talán sem a felkészültség, sem a társadalmi éretlenség nem tette ezt lehetővé. Legelőször 2010.-ben nyílt először erre igazán lehetőség, amikor bekerült az Országgyűlésbe a Lehet Más a Politika. 2008 előtt szinte minden energiámat a hazai és nemzetközi környezetvédő civil szervezetekben folyó tevékenységre fordítottam. Alelnöke lettem az Európai Környezetvédő Irodának. 2002-ben miután az SZDSZ kapta meg a környezetvédelmet és kevés szakértőjük volt – nem párt alapon – a minisztérium helyettes államtitkára lettem EU integrációs feladat körrel. Tizennyolc hónap után felálltam az államtitkári székemből és ismét a civil szféra felé fordulva a természetvédelem kérdéseivel foglalkoztam. 2008-ban lehetőség nyílt az Országgyűlésben létrehozni a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanácsot (NFFT) és felkértek, hogy vegyek részt ennek megszervezésében. Ennek az lett a folytatása, hogy az NFFT titkára lettem. 2010-ben a második Orbán kormány megalakulásáig végeztem ez irányú tevékenységem. 2010.-től aktív tagjává váltam az LMP-nek, amelynek alapító tagja vagyok.
2010 és 2014 között Róna Péterrel együtt az Ökopolisz pártalapítvány társelnökeként segítettük az ökopolitika szélesebb körű megismertetését és népszerűsítését.
2014-ben Schiffer András felkérése alapján országgyűlési képviselő jelöltként indultam a XVII. kerületben. Országos listán a parlament tagja lettem. Közgazdászként a Költségvetési Bizottság alelnökeként végeztem képviselői feladataim.

– A környezetvédelem, a fenntartható fejlődés időnként ellentétbe kerül a rövid vagy középtávú gazdasági érdekekkel. Hogyan tudja ennek ellenére érvényesíteni az élhető világ létkérdéseit meghatározó célokat?

– A politika sajnos rövid távban gondolkodik. Mostanra az emberiség meghaladta a bolygó kapacitásait, eltartóképességét, túlhasználtuk a természeti erőforrásokat. Nem folytathatjuk a jelenlegi pazarló életmódot, az erőforrások kizsákmányolását, a biológiai sokféleség drasztikus pusztítását.
Ezt be kell látniuk a politikusoknak, tudatosulni kell az emberiség egészében.
A környezet korlátaival számolnunk kell és ezen belül kell megtalálnunk a gazdaságfejlesztési lehetőségeinket.

Hogyan lehet széleskörűen tudatosítani mindezeket a kérdéseket?

– Az ökopolitikának sarkalatos kérdése a mai globális kihívásokra válaszokat adni, amelyek között ott sorakoznak a társadalmi igazságtalanság, a szegénység, a mélyülő ökológiai válság benne a klímaváltozás vagy a rohamosan csökkenő ökoszisztéma szolgáltatások kérdései, de nem feledkezhetünk meg a mindennapokban szintén megtapasztalható érték-és erkölcsi válságról sem.
A válaszokat előbb kellene megtalálni, és elfogadni, mintahogy a problémák majd rákényszerítenek bennünket.
A régi politikák erre alkalmatlanok, mivel akarva-akaratlanul jelentős mértékben hozzájárultak a Világ fenntarthatatlanságához. Az LMP globalizáció ellenes politikája nem pillanatnyi irányzat, hanem tudatos kritika, fellépés, hiszen ma olyan mechanizmusok működnek a Világban, amelyek a tőke, a profitszerzés előtt minden akadályt igyekeznek lebontani és ennek eredménye az emberi és természeti erőforrások kizsákmányolása. Az alapvető emberi értékeket leromboló fogyasztói társadalmak miatt, ha nem következik be szemlélet változás, az emberiség hosszú távú jövője megkérdőjelezhető.

– Mindez igaz. De hogy fog a gyakorlatban a fenntartandóság –fenntarthatóság tudatosulni az egyénekben, a társadalmakban a politikai-gazdasági érdekek megtestesítőiben?

– Az ökológiai válságot, leginkább a klímaváltozás hatásain keresztül az emberek már érzékelik.
De említhetem a biológiai sokféleség csökkenésének a hatásait is, pl. ki gondolta volna, hogy a méhek állományának csökkenése napi problémává válhat. Egyre inkább látható, hogy a biológiai sokféleség megőrzése nemcsak az emberi egészség szempontjából fontos, hanem komoly gazdasági érdeket is jelent.
Ki fog alakulni egyfajta védekező mechanizmus, amely késztető erővel hat a környezet kímélésére.
A gazdasági élet szereplőit pedig racionális érvelésekkel kell meggyőzni.
Mint a Fenntartható fejlődés Bizottságának elnöke az elkövetkező 4 évben minden lehetőséget, minden fórumot kihasználok, hogy elősegítsem mind a politikus társaim, mind a közvélemény számára a fenntartható fejlődés mélyebb megértését és a szemléletváltozást.
Bízom az emberekben, bízom politikustársaimban, hogy mihamarabb rádöbbenek a változtatás szükségességére. Azt remélem, hogy a bizottság tagjai képesek lesznek felülemelkedni a rövid távú politikai érdekeken, s következetesen kitartanak majd a fenntartható fejlődés értékei mellett.

(KIEMELT KÉP: Schmuck Erzsébet bocsájtotta rendelkezésünkre)

Vélemény, hozzászólás?

  • Bőzsöny Ferenc- A magyar rádiózás egyik legismertebb hangja (Magyar Nagyok)
  • A CEU mellett tüntettek (Események,Közéleti)
  • 100 éve történt: az őszi rózsás forradalom (Nagyító)
  • Gyászvasárnap- 1956. november 4-e emlékezetére (Nagyító)
  • Tisza István emlékkonferencia ( Események, Kulturális)
  • Kocs-az utazószekér szülőföldje (Csodálatos Európa, Magyarország)
toggle