Hit,erkölcs,párbeszéd- Interjú Sulok Zoltán Szabolccsal

Cikksorozatunkban a Magyarországon bejegyzett, jelentősebb egyházak vezetőivel beszélgetünk életútjukról, hitvallásukról és egyházukról.
Ez alkalommal Sulok Zoltán Szabolcsot, a Magyarországi Muszlimok Egyházának elnökét kérdeztük.

 

 

 

– Hogyan került kapcsolatba az iszlám vallással?

– Utazásaim során kerültem közelebbi kapcsolatba a vallással. Jártam a közel-Keletet hátizsákos turistaként. Így jutottam el Szíriába, Egyiptomba. Ott láttam, hogy mi is az iszlám.
Találkoztam olyan emberekkel, akikről –a mai tudásommal- száz százalékos meggyőződéssel tudom mondani, hogy helyesen élnek, helyesen gyakorolják a vallást. Ők adtak olyan képet, amely nem egyezett meg azzal amit addigi életem folyamán összeszedtem erről a vallásról. Ez indított arra, hogy behatóbban foglalkozzak az iszlámmal. Előtte foglalkoztam más vallásokkal, de a válaszokat amelyeket kerestem az iszlám vallásban találtam meg. Itt találtam meg azt, hogy mindegy ki honnan származik csak egy a lényeg: ki hogyan cselekszik.

– Vallásos családból származik?

– Nem volt vallásos a család. Legalábbis a dédszülők után már nem. Megkeresztelve se lettem.

– Sokszor említi, hogy fontos a vallások közötti párbeszéd.
Hogyan tudja elősegíteni ennek megvalósulását?

– Az iszlámban ez egy kifejezetten megjelenő utasítás. A Koránban az 5.szúra 2.ája így szól:
„Segítsétek egymást a jámborságban és az Isten félelemben, de ne legyetek egymás segítőtársai a bűnben és a túlkapásokban!” A Muszlim embereknek együtt kell működnie mindenkivel, aki jó dolgot cselekszik. Fejleszti a földet, az emberek életén, életkörülményein kíván javítani. Aki nem ezt teszi, azzal nem szabad összefogni! A vallások közötti párbeszéd teljesen természetesen jön a képbe.
Más vallások képviselői közt is istenfélő, igyekvő emberek vannak. A társadalom jobbítása érdekében dolgoznak. Nagyon sok terület van ahol együtt tudunk ezekért tenni. Személyesen részt veszek ezekben a vallási párbeszédekben. A más vallású vezetőkkel próbálunk példát mutatni, hogy ez lehetséges.
A közösségen belül is ezt tanítjuk: nincs más út arra, hogy békében éljünk a társadalomban.

Mennyire partnerek ezek az egyházi vezetők?

– Ez attól függ. A kisebb egyházak esetében nem annyira személy függő. Bár néhány esetben ez is megjelenik. A nagyobb egyházaknál sokkal inkább személyfüggő. Azt vettem észre, hogy ezeknél a nagyobb egyházaknál valamiféle konkurenciaként élik meg a kisebbeket. Azt látják, hogy teret veszítenek, a kisebbek meg nyernek. Ez nem csak az iszlám vallás, hanem a többi vallás irányában is igaz.
Akár a hinduk, vagy a buddhisták felé. Bármelyik kisebb egyházat említve megjelenik ez.
De szerintem másról van szó: a vallásosság általános csökkenéséről. Ezt nem egy ilyen „nulla összegű” játéknak kellene felfogniuk. Nem csak egymás kárára lehet nyerni, hanem mindenki nyerhetne a vallások közötti párbeszéden. Sajnos még nem jutottunk el idáig. Akik megértik a vallási párbeszéd igazi fontosságát részt vesznek ebben. Ennek szabályai vannak: nem hittérítésről van szó, hanem kooperáció építésről. Így bizonyos problémákra, kihívásokra együtt tudunk reagálni, együtt tudjuk megadni a megoldást.

– A jelenlegi irányzat szerint egyre jobban deklarálva van, hogy Magyarországnak keresztényi elvek alapján kell működnie.
A Magyarországi Muszlimok Egyházának hol lesz ebben a szerepe?

– Azt így nem tudom megmondani. Amikor először jöttek ezek az elvek, akkor ennek mi örültünk.
Azt gondoltuk, hogy ilyesformán visszatérés lesz a konzervatívabb értékekhez, a családhoz, az erkölcshöz. Ezt örömmel fogadtuk, de hát sajnos az utóbbi két-három év, főleg az utóbbi párhónap retorikájában teljesen máshogy jelent meg az iszlám. Egy olyan ellenségképként, amit mi nagyon negatívan éltünk meg. Az összes probléma a mi nyakunkba lett öntve. Nem tudjuk hogyan viszonyuljunk ehhez a kérdéshez. Ha erkölcsről, partnerségről vagy értékekről lenne szó, abban maximálisan partnerek vagyunk. A nagy kérdés az, hogy ez a deklaráció hogyan képzeli el a jövőt? Történelmileg azt tudni kell, hogy a muszlimokat szervezeti szinten már háromszor eltüntették Magyarországról.
Egyszer az Árpád-korban, egyszer a török hódoltság, majd a monarchia után.

A hétköznapi emberekre ható ideológia és retorika teljesen negatív képet fest le az iszlám vallásról. Nem egy esetben a hírekben muszlim embereknek tulajdonítanak különféle terrorcselekményeket, így tovább rontva a megítélésüket.
Milyen üzenetet tud átadni ezzel kapcsolatban?

– A problémát érezzük a bőrünkön. Szerencsére még csak retorikai szinten van. Jogszabályi szinten minden rendben van. A politikusoknak, illetve a média szereplőknek rá kéne arra ébredniük, hogy ez a retorika hosszú távon nem célra vezető. Nem gyűlöletet kéne kelteni a társadalomban. Ha egy muszlim ember elkövet valamit nem kellene általánosítani az egész közösségre. A keresztény emberek is ugyanúgy elkövetnek bűncselekményeket. Azért veszélyes ez az általánosítás, mert a menekült válság kapcsán került előtérbe. Ezt a válságot a nyugati hatalmak idézték elő a katonai beavatkozásokkal.
Ha összeszámoljuk, hogy például Irakban hány ember halt meg 1990 óta, akkor több milliós számot kapunk. Sehova nem vezet, ha számolgatunk és általánosítgatunk! Sokkal célravezetőbb lenne azt megnézni, hogy kik azok akik partnerek lehetnek és békésen együtt tudnak működni. A jó szándékú, békés embereknek kell összefogni! Az általánosítástól mindenkit nagyon óva intek, hiszen bármelyik etnikum, népcsoport, vallás követői nagyon könnyen ebbe a helyzetbe kerülhetnek.
Európában tudunk ilyenről, az elmúlt 100 éven belül…
Nem biztos, hogy ugyanarra a vonatra még egyszer fel kellene szállni!

-Vannak olyan nézetek, miszerint az iszlám radikalizálódik.
Mi erről a véleménye?

– Szerintem nem. Olyanok vannak, akik radikalizálódnak. A radikalizmus ellen nagyon sokféle helyen és formában fel lehet lépni. A legfontosabb, hogy tudást kell adni a muszlim embereknek. Meg kell tanítani mi az iszlám vallás, hogy megfelelően értve és követve tudják alkalmazni. Nem az embereket kell eltávolítani a vallástól. Az Európában, a nyugati világban működő iszlám szervezeteket nem destabilizálni kellene, hanem inkább valahogy megerősíteni. Jól működő, erős szervezetek nem adnak helyet a radikális nézeteknek. Nem keletkezik hatalmi vákuum: meg van a tanítás, meg van a rend.
Ha valaki ilyen nézeteket vallana nem tudna kiteljesedni, nem tudná ezt a fajta nézetet hinteni.
A radikalizmus mögött azonban legtöbbször valami hátsó szándék, szociológiai motívum, valamilyen válsághelyzet húzódik meg. Nagyon sokszor szegénységet, kilátástalanságot, munkanélküliséget, a társadalom perifériájára szorultságot tapasztalunk. Ezeket a mögöttes okokat is kezelni kell.
Így a radikalizmus alól eleve kilehet húzni a szőnyeget. Például Kuvaitban van ilyen szervezet,
amely kifejezetten ezzel foglalkozik. Próbálják ezeket a tényezőket megoldani, így elejét venni a radikalizálódásnak.

– Leggyakrabban a radikalizmus kapcsán az Iszlám Államról lehet hallani.

– Az Iszlám Állam egy nagyon érdekes kérdés: muszlim körökben nem tudjuk, hogy igazából kik Ők.
Azt sem, hogy honnan van a pénz, a paripa, a fegyver… Miért nem sikerül Őket felszámolni?
Alapvetően sok kérdést felvet. Amit csinálnak semmiképpen sem igazolható az Iszlám vallás tanításaival!
Ez körülbelül olyan, mintha a Klu-Klux Klánt szeretnék a kereszténységből levezetni.
Még nem találkoztam a „praxisomban” az Iszlám Állammal szimpatizáló emberrel.

Az Iszlám több mint 1400 éves múltra tekinthet vissza.
Hogyan látja vallása jövőjét a 21.századi kihívásokkal szemben?

– Tesszük a dolgunkat. Igazából olyan kihívással nem találkozunk, amit vallásjogilag, teológiailag ne lehetne kezelni. Az iszlámban benne lévő rugalmasság simán biztosítja a kereteket a fejlődéshez. Bármilyen kérdést meg tudunk oldani, tudjuk kezelni. A kérdésekről el tudjuk dönteni, hogy milyen formában kezeljük úgy, hogy a világ is fejlődjön és a vallásosság se sérüljön. Véleményem szerint a jelenidő legnagyobb kihívása a globalizáció. Ha akarjuk, ha nem ez már itt van. Nem fogunk tudni visszamenni a 19.század nemzetállam –egy nép, egy nemzet, egy ország- helyzetébe, mert a világ már megváltozott. Igazából a globalizált világ problémáira kell megtalálnunk azokat a megoldásokat amelyek lehetővé teszik, hogy egy élhető világot tudjunk fenntartani és ezt tudjuk tovább adni gyerekeinknek, unokáinknak. Lehetőleg ezt, a békét megőrizve tegyük. Nehogy Európa megint abba az irányba menjen, ahol volt sokszor.

 

Cikksorozatunk 1.része: Dr. Beer Miklós

(KIEMELT KÉP: Sulok Zoltán, a Budapest Mecsetben – The Budapest Times)

Vélemény, hozzászólás?

  • Hit, erkölcs, párbeszéd-Interjú Sulok Zoltán Szabolccsal, a Magyarországi Muszlimok Egyházának vezetőjével ( Nagyító)
  • Krónika: Országgyűlés: Nemzetközi egyezmények tárgyalása (Események,Közéleti)
  • Rohingyák-Üldöztetve Mianmarban (Nagyító)
  • Magyar Őstörténet Mai Szemmel-Interjú Türk Attilával (Arcok,interjúk,Tudományos)
  • Eltékozolt Környezet/ünk- Interjú Kepli Lajossal (NAgyító)
toggle