Ingatag alapok- Interjú Dr.Lukács László Györggyel

A június 18.-án készült interjúnkban az egészségügy és a szociális ellátás helyzetéről beszélgettünk Dr.Lukács László Györggyel, az Országgyűlés Népjóléti Bizottságának alelnökével. A Jobbik szakpolitikusa kifejtette megoldási javaslatait is.

 

 

 

– A mai napon tárgyalták az alaptörvény 7.módosítását a parlamentben.
Ez a módosítási javaslat többek között tartalmazza a hajléktalanok közterületen való életvitelszerű tartózkodásának tiltását.

Mi erről a véleménye? Mi a pártjának erről a kialakult álláspontja?

– Hogy mi a frakció véleménye, azt nagyon egyszerű lesz látni az erről szóló szavazást követően, hiszen ott igazán világossá fog válni: a Jobbik nem abban hisz, hogy jogszabályokkal mindent meglehet oldani.
Az egyik fő problémája a hajléktalan kérdésnek is, hogy bármilyen jogszabályt hozhatunk vagy bármilyen törvényi-amely vagy végrehajtható vagy nem- rendelkezést tehetünk, magát a problémát ezzel nem lehet megszüntetni. Itt azért nagy társadalmi igazságosság van – és magam is így tanultam-,hogy minden jogszabály annyit ér, amennyit betartanak belőle. Ha nem sikerül úgy megalkotni egy jogszabályt, hogy az a való életben egy problémára megoldást adjon, akkor azt képtelenség lesz betartani. Sokkal inkább megoldást jelentene, ha a civilszervezeti, állami, önkormányzati segítség megélhetést, lakhatást vagy ha valakinek arra van szüksége, akkor egészségügyi ellátást nyújtana. Nagyon sokan vannak köztük akik önhibájukon kívül –betegség vagy a családjukban bekövetkezett tragédia, vagy akár pszichiátriai betegségek okán- kerülnek utcára. Valahol az egészet itt kell felkarolni, és így lehet megoldani.
A jogszabályok alkotása helyett a problémával kell foglalkozni!
Ehhez rendelkezésre kell bocsátani a megfelelő eszközöket és az államnak költenie kell rá.

– A kormány e törvény megalkotásával kapcsolatban arra hivatkozik, hogy megfelelő a hajléktalanellátás, elegendő számú melegedő, szálló áll rendelkezésükre.
Magazinunk tudomása szerint és az elérhető beszámolók alapján ez közel sem így van.

– Magam is a médiából és a különféle hajléktalanellátó szervezetek közvéleményéből tudok tájékozódni ez ügyben. Az Ő elmondásuk szerint valóban lényeges különbség van. Sokkal több kapacitásra lenne szükség. Ehhez megint csak pénz kell. Teljesen nyilvánvaló, hogy az államnak teljesen más elképzelése van a civil szféráról. Amíg a támogatásokat nem oda csoportosítja, hanem a saját maga által preferált fontosabb kérdésekre –akár sportra, akár más gazdasági elvárásra, vagy egy tőkés osztály építésére-, addig ezek a civil szervezetek a megfelelő pénzügyi források nélkül nem tudják ellátni teljeskörűen ezt a feladatot. Pedig ez egyike a legemberpróbálóbb munkának, ahol a segítés örömén túl nem sok boldog pillanat van. Ezeknek az embereknek, szervezeteknek sokkal nagyobb kiállásra volna szükségük a mindenkori kormány részéről!
A kormány kezében van a Marshall-bot. Ők hozzák meg a döntéseket, ők allokálják erre a pénzt.
Véleményem szerint ebben nagy mulasztásban van a mostani kormány.

– Van olyan elképzelés is, hogy a közmunka program a társadalom perifériájára szorult embereket vissza tudja hozni a normál életbe.

– A közmunka program a maga módján annyiban sikeres lehetne, hogy jó ugródeszkát kínálhatna a munka világa felé. Az elmúlt 7-8 év gyakorlatából viszont sokkal jobban az látszik, hogy nagyon kevesen voltak akik a közmunkából indulva meg tudták kapni a lehetőséget és meg tudtak annak felelni.
Kevesen találták meg helyüket a valóélet világi munkáiban.
Azt látom: azok az emberek akik a társadalom perifériájára szorultak nem tudnak megélni a közmunkából szerzett jövedelmükből. Vidéken élőként a hajléktalanság számomra mást jelent: nálunk a hajléktalanság valójában abban is megmutatkozik, hogy valaki nem megfelelő lakhatási körülmények között van.
Az utcán való élés mellett legalább ugyanannyira rossz ha valaki komfort nélküli, fűtetlen lakásban él.
Sok esetben ez még rosszabb is, hiszen nincs szem előtt. Nem tudjuk, hogy segítségre van szüksége.
Ennek a rétegnek a közmunka sem tud semmilyen kitörési pontot kínálni. Egész egyszerűen a közmunkában kereshető összegből sem Budapesten, sem vidéken nem lehet megélni.
Temérdek család küzd mindennapi megélhetési problémákkal! Sok esetben még a legalapvetőbb létszükségletüket sem tudják fedezni. Egy jóval erősebb, markánsabb szociális hozzáállással, érzékenységgel lehetne javítani ezen. Talán ez most hiányzik a kormányzatból…

– A hajléktalanság mellett legalább ugyanakkora problémát jelentenek a szenvedélybetegségek. Magyarországon- az elérhető KSH adatok tanúsága szerint- jóval több alkohol fogy, mint az európai országok átlaga. Egyes vélemények szerint pár éven belül elérheti az alkoholfüggők száma az egymillió főt.
Hogyan lehetne javítani ezen a helyzeten?

– Nem tudjuk a szenvedélybetegek pontos számát. A legjobb megoldást nem egy program jelenthetné, hanem sokkal inkább egy komplexen kialakított nemzeti stratégia. Jelenleg nincs Magyarországon ilyen.
Egyébként ez az egyik legfájóbb pont. A kezdeti problémáknál, a társadalmi kohézió fellazulásánál kellene elkezdeni megoldani ezt a helyzetet. Amíg nem tudjuk meg honnan ered a társadalmi probléma, amíg nem tudjuk meg mit tud tenni az állam az ellátó rendszeren keresztül, addig vaktában lövöldözünk és sötétben járunk ebben a kérdésben. Magyarországon az alkoholizmus nagyon komoly társadalmi probléma, melynek nagyon komoly egészségügyi hatásai mellett a szociális állapotokra is kihatása van. Minden egyes „apró” programnak egy nagy alatt van a helye, így koordinálhatóbbá válna.
Ezek megvalósítását szakemberek tudják megmondani.

– Kiemelt kérdés az is, hogy a idősödő társadalmi rétegnek milyen a helyzete.
Befejezésképpen kérem ossza meg olvasóinkkal, miként látja ezt a kérdést a jelenkori Magyarországon?

– Az idősebbeknél és a betegeknél mindig az jön elő, hogy a hosszútávú gondoskodást miként lehet hatékonyan megszervezni. Például ha már valakinek van egy krónikus betegsége és idősebb, ráadásul a családtagjai sincsenek körülötte, akkor több gondoskodásra van szüksége. Európában számos olyan modell van, mely a hosszútávú egészségügyi és szociális gondoskodást nagyon jól megoldotta. Állami erőforrások biztosításával nagyon hatékonyan működteti. A szociális szféra tartja velük a kapcsolatot, szervezi úgy a betegeknek vagy időseknek az életét, hogy az méltósággal és aktívan teljen. A betegségeit megfelelően kezeli, karban tartja, hogy ne romoljon az egészségügyi állapota. Megfelelő visszacsatolást, kiemelt figyelmet ad. Ez az ún. Long Term Care. Magyarországon sajnos ez még sehol sem tart. Ez a nyugaton bevezetett modell Magyarországon talán egy-két szakember fejében létezik. Ebben nagyon határozottan előre kell mozdulni. Nagyon gyorsan le kell tennie ez ügyben valamit az asztalra a kormányzatnak, hiszen ez az a probléma, amely az elkövetkezendő időkben az egészségügy egyik vetületét nagyon meg fogja határozni.
Az biztos, hogy ha jól van kezelve egymás mellett a szociális ellátó rendszer és az egészségügy, akkor nagyon hatékony modell működtethető. Nagyon sok finom hangolásra van szükség. Ki kell dolgozni egy hosszútávú ápolási modellt. Egyébként ilyeneket várna el az ember egy 2/3-os többséggel rendelkező kormánytól, akik ezzel a felhatalmazással alapvetően jobbíthatnák az országot.

(KIEMELT KÉP: Press77/ Erki Ádám)

Vélemény, hozzászólás?

toggle