A belső egyensúly keresése- Interjú Mireisz Lászlóval, a Tan Kapuja Buddhista Egyház vezetőjével

A belső egyensúly keresése- Interjú Mireisz Lászlóval, a Tan Kapuja Buddhista Egyház vezetőjével

Cikksorozatunkban a Magyarországon bejegyzett, jelentősebb egyházak vezetőivel beszélgetünk életútjukról, hitvallásukról és egyházukról.
Ez alkalommal Mireisz Lászlót, a Tan Kapuja Buddhista Egyház vezetőjét kérdeztük.

 

 

 

– Hogyan került kapcsolatba a Buddhizmussal?

– Elég régen történt ez már, az 1970-es évek második felében. Gyerekkori emlékek, élmények hatására egész életemben „kereső típusú” ember voltam, aki szeretett volna mindig is választ kapni a lét alapvető kérdéseire és a 60-70-es években – az akkori meglehetősen beszűkült világban, – különösen élő volt bennem ez a kereső hajlam. Valójában ennek köszönhető az, hogy végig vizsgáltam minden lehetőséget, filozófia, pszichológia, művészet és egyéb területeket, majd a hosszas kereső út végén „kikötöttem” a buddhizmusnál, amely a legtisztább lehetőségét adta annak, hogy válaszokat kapjak a kérdéseimre.
Ettől kezdve egyre jobban elmélyedtem Buddha tanításában, elvégeztem a Kőrösi Csoma Sándor Buddhológiai Intézet 4 éves papképzőjét, majd elvonulásban voltam kétszer három évet.
A két elvonulás között tanítottam az imént említett intézetben. Később a rendszerváltozás után –amikor megnyílt a lehetőség – több társammal úgy döntöttünk eljött az ideje annak, hogy létrehozzunk egy olyan vallási intézményt, amely képes lesz a buddhizmust felső fokon megjeleníteni.
Így alakult meg a Tan Kapuja Buddhista Egyház, majd még abban az évben a Tan Kapuja Buddhista Főiskola, melyet azóta sok egyéb intézménnyel is sikerült bővítenünk: mint például az Alsószentmártoni Buddhista Gimnázium, hit és erkölcstan oktatás, stb. Röviden ez volt az a pálya, amit bejártam.

– Említette, hogy egyháza igazán a rendszerváltozást követően erősödött meg.
A Buddhista Egyház “intézményesített” változata azonban 1952 óta jelen van Magyarországon.
Hogy vészelte át az Egyház a korszakokat?

– Az 1977 előtti időszakot nem nagyon ismerem, így nem is tudok arról sokat mondani, hiszen abban még nem vettem részt. Mindenféle mende-mondák vannak. Egyesek szerint maga az állam hozta létre a Buddhista Missziót, hogy legyen ilyen képviselet is, amivel demonstrálni lehetett, hogy vallási szabadság van hazánkban. Azt nem lehet tagadni, hogy az akkori vezető Dr. Hetényi Ernő
(Láma Dharmakírti Padmavadzsra) nagyon elkötelezett volt a buddhista elvek iránt, komoly buddhista szövegeket fordított már a korai időkben. Ugyanakkor az is tény – és ezen nem lehet csodálkozni az akkori viszonyokat ismerve -, hogy nagyon szigorú megfigyelés alatt működött a Misszió.
Ő nyilvánvalóan szerette volna, hogy a buddhizmus fennmaradjon azokban a nehéz és sötét időkben is, feltételezhetően rengeteg kompromisszumot kellett ennek érdekében kötnie.

– A Buddhizmust sokkalta inkább filozófiának tekinthetjük, sem mint vallásnak.
Nagyon sok irányzat létezik. Kérem, beszéljen erről bővebben.

– Valójában nehéz definiálni, hogy mi a buddhizmus, erkölcs-tannak is szokták nevezni, de emellett filozófia, pszichológia és tudatkutatás is. Például a buddhista pszichológiát összefoglaló mű, az Abhidhammatthasangaha az egyik legmélyebb olyan mű, ami ebben a témában valaha is született, bár ezt még a nyugati világ nem fedezte fel. Vallásnak is lehet mondani, hiszen –azért ez furcsa helyzet-, a buddhisták hisznek a megértés fontosságában. Abban is hisznek, hogy el tudunk jutni egy világos, tiszta állapotba. Ugyanakkor a buddhizmus elsődlegesen nem a hitre épülő vallás, hanem a gnósziszra, a megértésre, a megismerésre. Ez a megértés és megismerés az ember belső világát célozza meg s ebben különbözik például a tudománytól, amely a külső világot törekszik megismerni. A mi egyházunk jelenleg 10 különböző kisebb közösséget fog össze, s ez azt jelenti, hogy többek között van tibeti, koreai, japán, théraváda és magyar alapítású közösség is a „védőernyőnk” alatt. Bár ezek a közösségek működnek önmagukban is, de így a Tan Kapuja Buddhista Egyház keretében a 10 közösség olyan feladatokat is el tud látni, melyeket külön nem tudnának megtenni, mint például a Főiskola működtetése vagy más közfeladatok ellátása.

– Egyháza pasztorizációt is végez.
Kérem, ismertesse ezt a tevékenységet pár mondatban.

– Minden tőlünk telhetőt megteszünk ezen a területen is, de az is hozzá tartozik az igazsághoz, hogy a buddhizmus olyan vallás, amelyhez nagyon intenzíven oda kell fordulni. Akik kifejezetten kérik, szeretnének buddhista tanokkal, gyakorlatokkal megismerkedni, azoknak nyújtunk elsősorban segítséget. Ugyanakkor nagyon sok olyan alapítványt támogatunk, melyek nem a buddhizmus, hanem a legkülönbözőbb világi területeken végeznek olyan feladatokat, melyekkel az elesetteket lehet segíteni. Összességében nekünk nagyon fontos az, hogy hozzájáruljunk egy jobb, rendezettebb társadalomhoz és világhoz. Úgy érzem, hogy a buddhista elvek, az erkölcsisége, a békére és a bölcsességre törekvése – melyek ugyan csak lassan mutatkoznak meg itt Európában- segítenek ennek létrejöttében.

Sokszor említette a belső út keresésének fontosságát. Ennek egyik formája a szerzetesi életmód. A Magyarországon élő buddhistáknak van-e erre lehetősége?

– Természetesen mindenkinek van lehetősége arra, hogy a szerzetesi életmódot válassza.
Nagyon jó kapcsolataink vannak thaiföldi, indiai, japán kolostorokkal, ahol autentikus környezetben lehet szerzetessé válni. Van is példa erre. Véleményem szerint azonban nem a buddhizmus ezen ága lesz népszerű Európában. Mint ahogyan rám nézve sem egy szerzetes jut bárkinek az eszébe. A buddhizmus nem egyenlő a kopasz fejjel és sárga ruhával.
Európában az a buddhizmus fog elterjedni, amely azokat a fontos elveket el tudja fogadtatni követőivel, mint: a nem ártás, az igazmondás, a nem veszünk el semmit, amit nem adnak önként oda, a szexuális élet kontrollja és a tudat tisztán tartása. Ha valaki ezt az öt alapelvet megfogadja, gyakorolja és a világi életének részévé teszi, akkor egyrészt jó buddhistává válik, másrészt megnyílik az út előtte a magasabb gyakorlatok és végső soron a megvilágosodás felé. Nem a szerzetesi buddhizmus az út Európában, hanem ezen alapelvek minél szélesebb körben való gyakorlása, megismertetése és elfogadtatása.

– A Buddhizmus létrejötte az i.e. 6.-4. századra tehető. Hogyan látja vallása jövőjét a 21.századi kihívásokkal szemben?

– A Buddhizmus soha nem akart és nem tud nagy vallási irányzat lenni. Ennek az az oka, hogy ez egy olyan út, egy olyan belső ösvény, amely befelé irányul. Nem térítő vallás a buddhizmus, nem célja, hogy egyre többen legyenek, sokkal inkább az a fő szempont, hogy aki buddhista lesz az önmagán belül tudjon változási folyamatot elindítani. Emiatt semmi nem készteti arra, hogy kilépjen abból a kisközösségi formából, ahogyan szerte Európában is működik. Nagyon sok ilyen kisebb közösség van, ezek jobbára nem szólnak bele a társadalmi folyamatokba. Nem akarnak politizálni és nem akarnak a külső folyamatoktól semmit, hanem azt, hogy az ember megtalálja igazi önmagát és beteljesítse tudati lehetőségeit.

(KIEMELT KÉP: Erki Ádám/ Press77)

1.rész: Dr. Beer Miklós ¦ 2.rész: Sulok Zoltán Szabolcs

Porték, Interjúk