Nelson Rolihlahla Mandela- A szabadság és egyenlőség követe

100 éve e napon született a
Dél -Afrikai Köztársaság első színes bőrű elnöke.
Munkássága miatt a szabadság
és egyenlőség jelképé vált.
1993-ban Béke Nobel-díjjal tüntették ki.

Na de ki volt ez a nagy hatású ember? Cikkünkből kiderül.

 

 

Nelson Rolihlahla Mandela az xhosza nép, thembu törzséből származott.
Édesapja a Madiba királyi dinasztia bizalmi embere, Gadla Henry Mphakanyiswa
(másik nevén: Henry Mgdala Mandela).
Apjának négy felesége volt, Mandela a harmadik feleségétől, a metodista Nosekeni Fannytól született.

Nelson Mandela nyugati típusú neveltetésben részesült. Hétévesen egy metodista általános iskolába kezdett el járni, később Fort Beaufortban a Healdtown Methodist College tanulója lett.
1938-ban beiratkozott a feketék számára létesített Fort Harei-University College-ba, de két év múlva kizárták az egyetemről, mert diáktüntetéseken vett részt.

Kizárása után nem akart hazatérni, mert így azt a lányt kellett volna feleségül vennie, akit a családja szemelt ki számára.
Inkább Johannesburgba ment, ahol később megismerkedett Walter Sisuluval, az 1912-ben alapított Afrikai Nemzeti Kongresszus (African National Congress, ANC) későbbi főtitkárával.
Ennek jelentősége azért nagy, mert segítségével tudta végül befejezni jogi tanulmányait.
Itt az Alexandria nevű negyedben telepedett le, ahol testközelben megismerte a radikális faji elkülönítés embertelenségét. Ennek hatására lépett be a feketék jogaiért küzdő ANC-be.
A mozgalom keretén belül működő ifjúsági szövetség a feketéket tömeges polgári engedetlenségre szólította fel. Ennek a szervezetnek 1947-ben a titkára lett.

1948-ban hatalomra jutott a csak fehér bőrűeket tömörítő Nemzeti Párt. Tette ezt a faji elkülönítés ígéretével, ismert nevén az apartheiddel.
Az ANC éppen ebben az időben fogadta el az ifjúsági szövetség harcias álláspontját.
Fontos eseményként jegyezték fel az 1950. május 1-jei tiltakozás sorozatot, amely egységbe forrasztotta az ANC-t a kommunista párttal, a szakszervezetekkel és a Dél-Afrikában élő indiaiak jogaiért síkra szálló Indiai Kongresszussal. Az ifjúsági szövetség ellenezte a tüntetést. Ám a rendőri brutalitásnak áldozatul esett 18 fekete halála és az indiai sztrájkszervezők érvei meggyőzték Mandelát, hogy csatlakozzon a június 26-i országos tiltakozási és gyásznaphoz, sőt szerepet is vállaljon a szervezésben.
Ezután az ellenszegülési kampány főszervezőjévé választották, s az ANC az indiai polgárjogi aktivistákkal vállvetve küzdött a nem fehérek mozgásszabadságát korlátozó övezet átlépési engedély és más apartheid jogszabályok eltörléséért. 1952-ben az ANC elnökhelyettese lett.
Még abban az évben zavargások robbantak ki, miután a rendőrök az
“ima és a fogadalom országos napján” (április 6.) rátámadtak a feketékre.
Az ellenszegülési kampányt kegyetlenül leverték, a hatóságok letartóztatták Mandelát és az ANC más vezetőit.
Szigorú kitiltó rendszabályokat alkalmaztak rájuk: nem vehettek részt gyűléseken, nem mehettek be bizonyos épületekbe (például a törvényszékekre). Megfigyelés alá helyezték őket, törvény tiltotta, hogy írásaikat bárki közreadja, vagy akár csak idézze.
Mandela kidolgozott egy stratégiát, az M-tervet, ha az ANC vezetőit a hatóságok mozgásképtelenné tennék. A terv szerint a mozgalomnak a föld alá kell vonulnia, s erős lakóhelyi csoportokba szerveződnie, amelyekkel a megmaradt szervezők szoros kapcsolatot tartanak.

1953-ban az addig vegyes népességű johannesburgi Sophiatownt fehér kerületnek nyilvánították, és az ott élő feketéket minden szó nélkül kilakoltatták.
1955-ben álnéven vett részt azon a népi kongresszuson, amelyen szövetségre lépett az ANC, a
Színes bőrűek kongresszusa, a Dél -ázsiai kongresszus és a fehérek Demokratikus Kongresszusa.
Az eseményen elfogadták a szabadságjogi chartát amely kimondta, hogy a hatalmat osztály-
vagy bőrszín megkülönböztetése nélkül, Dél-Afrika egész népének kell átadni.
A rendőrség 1960-ban Sharpeville-ben az övezet átlépési engedély ellen tüntető feketék közül 69-et megölt. A vérengzés híre világszerte felháborodást keltett. A válság súlyosbodott, rendkívüli állapotot hirdettek ki. 22 ezer embert letartóztattak, köztük Mandelát is.
Hendrik F. Verwoerd miniszterelnök az apartheid eltörlését követelő ENSZ-határozat ellenére a
fehér uralom fenntartása mellett döntött, és törvényen kívül helyezte az ANC-t.

Verwoerd “független” fekete államok kialakításával kívánta megteremteni a feketék nagyobb szabadságának látszatát, de valójában ezek rezervátumok voltak. Ezeket hívták “bantusztánoknak”. Mandela elkeseredetten tiltakozott az intézkedés ellen.

1961-ben, amikor kilencévi kényszerhallgatás után első ízben szerepelhetett a nyilvánosság előtt, hevesen támadta e rezervátumok megalakítását. Egyre inkább úgy látta, hogy a fokozódó elnyomás ellen harcolni kell. Illegalitásba vonult. “Umkhonto we Sizwe” (Nemzet Lándzsája) néven gerilla- illetve szabotázsakciókra képes földalatti katonai szervezetet hozott létre, amelynek ő lett a főparancsnoka.
1962-ben beutazta Afrikát, adományokat gyűjtött a küzdelemhez, de amikor hazatért letartóztatták,
mert útlevél nélkül hagyta el az országot. Ötévi kényszermunkára ítélték, majd más aktivistákkal együtt szabotázs- és terrorcselekményben való részvétel vádjával állították bíróság elé. 1964-ben életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. A Fokváros melletti hírhedt Robben -szigeten töltötte büntetését egészen 1990-ig. Ekkor kegyelmet kapott és szabadon bocsájtották.

1994-ben végleg összeomlott az apartheid rendszer.

1994. május 9-én Nelson Mandela lett a Dél -Afrikai Köztársaság demokratikusan megválasztott elnöke, mely tisztséget 1999-ig töltött be.

1999-ben nem jelöltette magát újra, ám politikailag igen aktív maradt egészen 2013. december 5-én bekövetkezett haláláig.

Források:

(KIEMELT KÉP: capetownetc.com)

Vélemény, hozzászólás?

  • Konferencia Lengyelország szuverenitásának centenáriuma alkalmából (Események,Közéleti)
  • Hellyel és mértéktelenül (Események,Közéleti)
  • Nikola Tesla- az elektromosság úttörője (Nagyító)
  • Az Ökonómia Frontvonalában-Interjú Bod Péter Ákossal (Arcok,Interjúk,Tudományos)
  • Ady Endre: Átkozott Gondolat (Heti Vers)
  • 100 éve történt: az őszi rózsás forradalom (Aktuális, 100 éve történt))
toggle