Boszniai háború – a balkáni háború legszörnyűbb konfliktusa

Boszniai háború – a balkáni háború legszörnyűbb konfliktusa

A csupán vallási és etnikai okokból kitört összetűzésben résztvevő nációk mindegyike hallatlan kegyetlenkedéseket követett el.
Az áldozatok számát minimum 94.000-re becsülik, de valószínűbb, hogy ennél jóval több ember vesztette életét.

 

 

1992 januárjában a szerbek kikiáltották a Boszniai Szerb Köztársaságot, mivel nem akartak elszakadni az akkor már felbomlóban lévő Jugoszláviától. Az újonnan létrehozott köztársaság Jugoszlávia részének tekintette magát.
Szlovénia, Horvátország és Macedónia ekkorra már kiszakadt Jugoszláviából.
1992. február 29-én és március 1-jén referendumot tartottak Bosznia-Hercegovina függetlenségéről az egész köztársaságban. A választók 67%-a vett részt a szavazáson – főleg boszniai horvátok és bosnyákok- mert a szerbek bojkottálták. 98%-uk a függetlenségre szavazott.
A helyzet ezek miatt pattanásig feszült volt.
Április 1-jén Bijeljina községben rálőttek a szerb lakosságra. Két nappal később Mostar mellett felrobbantottak egy kamiont. Alija Izetbegović, Bosznia-Hercegovina elnöke megszervezte a terrorista ellenes csoportot, hogy ismét stabilizálódjon az ország. Ez azonban nem sikerült. Livnóban és Tuzlában elkezdték megszervezni a partizán-hagyományokra épülő “területi ellenállás”-t.

Másnap Arkan kapitány szerb gárdája elfoglalta Bijeljinát. A Jugoszláv Néphadsereg (JNA) és az SDS
e nap elaknásította Bosanski Brodot és környékét. Április 15-én megalakult a Bosznia-Hercegovinai Hadsereg.
Ezen előzmények után május 1-jén kitört a boszniai háború, melyben a következő nációk álltak egymással szemben:

Bosnyákok–horvátok

A konfliktus a bosnyák hadsereg (Armije BiH) és a horvát gárda (HVO) között zajlott 1992 és 1994 között.
1993. január 11-én a horvát erők bombázták a Lašva-völgyi Gornji Vakufot. Ezzel kezdődtek a harcok.
A horvátok követelték a város átengedését, hogy összeköthessék nyugat-boszniai és közép-boszniai területeiket. Ellenkező esetben a város lerombolásával fenyegetőztek.
A bosnyákok nem hajlottak a megállapodásra, ezért a horvátok mészárlást indítottak a civil lakosság ellen Bistrica, Uzričje, Duša, Ždrimci és Hrasnica falvakban. A két hónapos vérengzések alatt a nehéztüzérség folyamatosan lőtte a várost. A támadásokban több száz bosnyák civil halt meg, az etnikai tisztogatás alatt 2000 bosnyák halt meg vagy tűnt el. 1993 első felében Hercegovinában is harcok dúltak, de 1993 júniusában a bosnyák erők visszafoglalták a Neretva völgyét. Eközben a horvátok kilenc hónapig ostromolták Mostart, május 9-én lerombolták a mostari öreghidat is. 1994 márciusában aláírták a Washington-i egyezményt, melynek értelmében a bosnyákok és a horvátok megalapították a Föderációt. Ettől kezdve a bosnyákok és a horvátok közti harcok megszűntek.

Horvátok–Szerbek

A háború elején a szerbek a Krajinai Szerb Köztársaság támogatásával két hadjáratban is megverték a horvátokat a Száva menti régióban, ezzel 1992 októberére annak nagy része a Szerb Köztársaság fennhatósága alá került. Eközben Nyugat-Boszniában elfoglalták Livnót és Jajcét.
1993-ban és 1994-ben a konfliktus elsősorban Horvátországban zajlott. A Föderáció megalakulása után a horvátok a Tudman vezette Horvátország támogatásával ellencsapást indítottak.
A nyugat-boszniai offenzíva hatására kötötték meg a Dayton-i békét.

Szerbek–Bosnyákok

A szerbek és bosnyákok (főként kelet-boszniai) konfliktusa véres harcokba torkollott, mind a katonai egységek mind a civil lakosság körében. 1992-ben a szerbek etnikai tisztogatást végeztek, ami elől sok bosnyák menekült (vagy űztek el) Srebrenica környékére.
A boszniai háború legvéresebb eseménye a srebrenicai mészárlás volt. A mészárlás 1995 júliusában történt, amikor Srebrenica környékén, amit előzőleg az ENSZ erői már biztonságos területté nyilvánítottak, mintegy 8700 bosnyákot gyilkoltak le. A bűncselekményt, Ratko Mladić vezetésével,
a Szerb Köztársasági Hadsereg hajtotta végre, de több félkatonai szervezet is részt vett a mészárlásban.
A béketeremtés folyamata igen hosszú volt, több szervezet is próbált a háború megfékezésére közbe lépni.

Már 1993. május 25-én az ENSZ elfogadta az ún. 827. számú határozatát, melynek értelmében
létrejött a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűntetteket vizsgáló Nemzetközi Törvényszék.

1995 szeptemberében végül a felek a NATO légi bombázásainak hatására tárgyaló asztalhoz ültek.
A szemben álló felek 1995 novemberében az Egyesült Államokban található Daytonban kötöttek békét: Franjo Tudjman horvát, Slobodan Milosevic szerb és Alija Izetbegovic boszniai elnök
Richard Holbrooke amerikai közvetítő aktív segítségével állapodott meg.

Az áldozatok pontos számát a mai napig nem tudják teljes biztonsággal megbecsülni, hiszen a mai napig több feltáratlan tömegsír van az érintett területeken.
A konfliktus lezárását követően kezdett el működni a Nemzetközi Törvényszék, amely az összes vádlottat felkutatta és elítélte.
A két legsúlyosabb bűnöket elkövető Ratko Mladicot és Radovan Karadzicot
a közelmúltban ítélték el.

Ma már az összetűzésben részt vevő államok teljesen más képet mutatnak:
Szerbia az Európai Unióba kérvényezte felvételét, Horvátország 2013 óta tagja a közösségnek.
Bosznia-Hercegovina békéjét az ENSZ garantálja.

Forrás: 

 

(KIEMELT KÉP: konfliktuskutato.hu)

 

Aktualitás Múlt