Merre visz az út…?- interjú Jakab Péterrel

A Jobbik Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei alelnökével beszélgettünk. Szó esett a térség helyzetéről, pártjáról és nem utolsósorban saját maga szerepvállalásáról.

 

 

 

– Történelemtanárként kezdte a pályáját. Mi vezette a politikai szerepvállaláshoz?

– Sosem készültem politikusi pályára, mindig is tanár szerettem volna lenni. Miskolcon el is végeztem az egyetemet, történelemtanári szakon. A diploma megszerzése után a sors itt olyan iskolába vezetett, ahol megtapasztaltam azt a valóságot, amit nem szeretnék a gyermekeim jövőjeként viszont látni.
Ebbe az iskolába csak nagyon hátrányos helyzetű roma gyerekek és felnőttek jártak.
Amit ott megtapasztaltam, az számomra is – noha Miskolcon nőttem fel – nagyon megdöbbentő volt.
Ekkor érett meg bennem a gondolat, hogy ha más nem foglalkozik ezzel, akkor nincs mire várni.
Nekem-nekünk kell lépni! Erre alkalmas a politika világa. Adta magát a helyzet, hogy ahhoz a politikai közösséghez csatlakozzak, amelyik kimondja: létezik ez a probléma.
Nyilván, aki kimondja, attól várhatunk megoldást. Ezért jelentkeztem a Jobbikba 2009-ben.

– Mint a párt BAZ megyei alelnöke nap mint nap találkozhat az ország egyik, legjobban perifériára szorult térségének problémáival.
Mint pártpolitikusnak és országgyűlési képviselőnek milyen megvalósítható elképzelései vannak a régió és az ott élő emberek felzárkóztatására?

– Rengeteg a hátrányos helyzetű ember Borsodban. Alapvetően három területen kell a felzárkóztatást véghez vinni: az emberek saját lakókörnyezetében, az oktatásban és a munkaerőpiac világában.
Ami a saját otthont illeti: azt tapasztaltuk- akár Miskolc, akár Borsod leghátrányosabb helyzetű vidékein-, hogy az emberek sok esetben a legalapvetőbb társadalmi normákkal sincsenek tisztában.
Magukra vannak hagyva. Ennek az az oka, hogy a hatóságok bizonyos városrészekből, bizonyos falvakból szinte teljes mértékben kivonultak. Nem mondják meg az embereknek, mi az amit szabad csinálni, és mi az, amit nem. Nem mondják el például: áramot nem szabad lopni, mert annak büntetőjogi következményei vannak. Vagy nem lehet a szennyvizet csak úgy kiönteni az utcára, mert a gyermekek nem nőhetnek fel fertőzésveszélyes környezetben. Ha ezeket nem mondják el a hatóságok-mert nekik könnyebb kivonulni-, akkor ezek az emberek elzüllenek. Előbb-utóbb olyan szintre jutnak el, hogy saját magukról sem tudnak gondoskodni. A törvény számukra igazodó pont, kapaszkodó lenne, amit elvettek tőlük. Mi azt mondjuk, hogy ezt vissza kell adni nekik. Vagyis a hatóságoknak ismét meg kell jelennie ezeken a területeken, hogy elmondják mit szabad és mit nem.

Az oktatási intézményekben számtalan problémás fiatal van, ezt tanárként magam is megtapasztaltam.
Az erőltetett iskolai integráció nemhogy nem vezet sehová, hanem társadalmi öngyilkosság!
Azok a politikai tényezők, akik kizárólag az integrált oktatásban hisznek és ezt erőszakosan próbálják átültetni a gyakorlatba, lényegében azt ismerik el, hogy az állam nem tudja felzárkóztatni a hátrányos helyzetű gyermekeket. Ezt rábízza az én gyermekemre. Ez nem az ő feladata. Ez őt is visszaveti a fejlődésben. Egy túlterhelt pedagógustól nem várhatjuk el, hogy speciálisan foglalkozzon ezekkel a tanulókkal, miközben tömeget bíznak rá… Minden gyermeknek hozzá kell jutnia ahhoz az oktatáshoz, neveléshez, amire neki szüksége van, ehhez pedig az államnak biztosítania kell a feltételeket!

A munkaerőpiac világában a bérek felzárkóztatására van szükség! Hogyan lehet motiválni egy, a munkavilágától igencsak elszokott embert arra, hogy menjen el dolgozni ha azt látja: a szociális ellátó rendszerből meg a bűnözésből jobban el tudja tartani a családját. A bűnözés és a megélhetési gyermekvállalás felé vezető kapukat le kell zárni. Alternatívát kell kínálni, hogy megérje dolgozni, mert a fizetéséből el tudja tartani a családját. Ebben van a legnagyobb lemaradása Borsodnak.
Országos viszonylatban körülbelül 50ezer forint a lemaradása egy átlagbérnek. A fővárosban mondjuk 100ezer forinttal többet lehet keresni ugyanazzal a munkával, mint Borsodban.
Ez számomra felháborító. Évek óta küzdünk ellene. Leginkább a Magyar állam az, aki hátrányosan megkülönbözteti a borsodiakat. Korábban már kezdeményeztünk törvénymódosító javaslatokat ezzel kapcsolatban, amit a Fidesz leszavazott. Mondván: ez nem egy valós probléma. Mi pedig nap mint nap tapasztaljuk, hogy igenis az.

Egy kicsit visszatérve a térség említett problémáira:
Mennyire partnerek ezek megoldásában a térségi önkormányzatok?

– Egy önkormányzat alapvetően alkalmas arra, hogy ezeket a problémákat kezelje, amennyiben a kormányzat is partner ebben. Azonban azt látjuk, hogy a kormányzat magára hagyja az önkormányzatokat. Sőt! Nem is nagyon várja el a társadalmi felzárkóztatást az önkormányzatok részéről. Sokkal inkább azt várja el, hogy biztosítson a hatalom számára egy „olcsó” és tanulatlan szavazóbázist. Akinek nem kell elmagyarázni: miért jó ez, vagy az. Nem kell meggyőzni semmiről. A lényeg, hogy négyévente elmenjen és behúzza a megfelelő helyre az ikszet! Egy feudális rendszer van kialakulóban, ahol sajnos vannak településvezetők, akik nem az ott élők érdekeit képviselik, hanem végrehajtják a felsőbb utasításokat.

Sokan úgy vélik, hogy a „Mi Hazánk Mozgalom” létrejöttével egyfajta válságba került a Jobbik.
Hogyan értékeli ezt a helyzetet?

– Válságról semmiképpen sem beszélhetünk! Azt látni kell, hogy a választások után egyetlen olyan párt maradt még mindig a „harctéren”, amely küzd a rezsim ellen.
Ez a Jobbik. Ezt érezzük a hatalom „törődéséből”. Folyamatosak a karaktergyilkossági kísérletek. Egyfolytában gyártják rólunk az álhíreket. Még mindig bíróságra járunk-már több mint 130 sajtópert nyertünk meg-, mert még mindig megy a lejáratás. Az ÁSZ büntetéssel is ki akarnak minket „csinálni”. Nyilván vannak olyanok, akik ezt kevésbé bírják. Ők azok, akik a nagy nyomás miatt inkább a könnyebbik utat választják. Egyébként ez a párt tagságának nagyjából egy százaléka, miközben ugyanennyien jelentkeztek is a pártba. Azt látjuk, hogy ők inkább kiegyezni szeretnének a jelenlegi hatalommal.
Mi pedig leváltani akarjuk.

Pártja és személy szerint Ön markánsan képviseli azt az irányzatot, amely igyekszik a túlsúlyban levő kormányzati elképzeléseket konstruktívan kritizálni.
Lát –e arra lehetőséget, hogy ez a politika bármely politikai erővel karöltve erősödni fog?

– A konstruktív ellenzékiség a legfontosabb, mind a hatalom irányában, mind a többi ellenzéki párt felé. Ha vannak támogatható ügyek, akkor azt a Jobbik megteszi. Teljesen mindegy, hogy melyik párt ad be módosító javaslatot. Ebből a szempontból nem is pártokat emelnék ki, hanem sokkal inkább tulajdonságokat. A hatalmi arrogancia és a szociális érzéketlenség nehézzé teszi az együttműködés lehetőségét. Ezt a két tulajdonságot jelenleg a kormánypárt testesíti meg. Gondoljunk csak a legutóbbi rendkívüli parlamenti ülésre: a két kormánypárt egész egyszerűen nem jelent meg két ilyen fontos szociális téma tárgyalásán, mint a kilakoltatások megállítása és az ápolási díj emelése. Ez példátlan: több millió magyar embert vettek ezzel semmibe. Az előző kormányokra is ezek voltak a jellemzőek. Ellenzéki térfélen az LMP az a párt ahonnan ez a két negatív tulajdonság hiányzik, nemhiába közösen kezdeményezte a két párt az említett országgyűlési napot.

– 2019-ben EP és önkormányzati választások lesznek.
Milyen méretű szerepvállalás várható az Ön részéről?

– Régen a Jobbik inkább EU-szkeptikus párt volt, most azonban azt látjuk, hogy az Európai Unió jelentős változáson megy keresztül. Erre kiváló példa a béruniós kezdeményezésünk: míg a Magyar kormány ezt csípőből elutasította, addig ezt Brüsszel felkarolta. Megértették, hogy a fejlődéshez Kelet-Európára is szükség van. Azt gondoljuk, hogy ha az EU változik, akkor nekünk azért kell küzdenünk, hogy ez Magyarország érdekeit is szolgálja. Ehhez mérten születik meg a Jobbik EP választási programja.

Ami az önkormányzati választásokat illeti: Miskolcon szeretném végigküzdeni kampányt, hiszen a szülővárosomról van szó. Kiemelten fontos, hogy az igazi fordulatot ezen a választáson kell végrehajtani. A NER nem az országgyűlési választások alkalmával épült ki, hanem az önkormányzati során.
A polgármesterek azok, akik sok esetben befolyásuk, irányításuk alatt tartják a lakosságot.
Főleg kisebb települések esetében. Ha az önkormányzatokban sikerül leváltani a kormánypártiakat,
akkor a NER garantáltan meg fog bukni. Ezért lesz óriási tétje a 2019-es voksolásnak!

(KIEMELT KÉP: Jakab Péter bocsátotta rendelkezésünkre)

Vélemény, hozzászólás?

  • Bőzsöny Ferenc- A magyar rádiózás egyik legismertebb hangja (Magyar Nagyok)
  • A CEU mellett tüntettek (Események,Közéleti)
  • 100 éve történt: az őszi rózsás forradalom (Nagyító)
  • Gyászvasárnap- 1956. november 4-e emlékezetére (Nagyító)
  • Tisza István emlékkonferencia ( Események, Kulturális)
  • Kocs-az utazószekér szülőföldje (Csodálatos Európa, Magyarország)
toggle