1956-os forradalom helyszínei

Ma emlékezünk meg a 62 éve kitört forradalomról.
Ennek kapcsán összeszedtük a 7 legfontosabb
’56-os helyszínt.

 

 

 

 

1. Astoria
Október 25-én szemtanúk szerint: reggel az Astoria szállónál nagy tömeg gyűlt össze.
A tüntetők a krónikák szerint feltartóztattak egy egész tankoszlopot. Azonban más híradások szerint csak néhány harckocsiról volt szó. A tüntetésre, a reggel 6:23-kor elhangzott rádióbeszéd hatására került sor.

“A Minisztertanács parancsára (…) október 25-ére virradó éjszaka az ellenforradalmi puccskísérletet felszámoltuk, az ellenforradalmi erőket szétvertük, és csak itt-ott működnek még kisebb fegyveres csoportok és helyenként elszigetelt orvlövők.
Egyben arra kérjük a lakosságot, hogy mindenki folytassa a munkát.”

 

2. Corvin-köz
A forradalom második napján, október 24-én délelőtt jelent meg az első 50-60 fegyveres felkelő.
A fegyverek után kutató civilek még aznap éjszaka szembekerültek a közeli Kilián laktanya tisztjeivel, de a kialakult konfliktusban a felkelők kerültek fölénybe.

Maléter Pál ezredes – a későbbi honvédelmi miniszter – október 25-én 14 órakor érkezett a laktanyába azzal a megbízással, hogy csináljon rendet. Még akkor is sok corvinista fegyveres volt a kaszárnyában. Maléter fegyverszünetet hirdetett és ezzel népszerűvé vált a felkelők közt.
Ekkor még a Corvin-Köz sebesültjeinek egy részét is oda vitték át. Később a katonák és a felkelők közt újabb konfliktus robbant ki. Október 26-a estétől a hivatalos fegyverszünetig (október 28) szórványos tűzharc volt köztük, amelyben egy katona meghalt. A Maléter vezette fegyveres erők végül a laktanyából kiszorították és lefegyverezték a felkelőket.

3. Kilián laktanya
A forradalom kitörésekor többségében munkaszolgálatos katonák, a Maléter Pál parancsnoksága alatt álló Katonai Műszaki Kisegítő Alakulatok katonái állomásoztak itt, akik eleve csak az épülettömb egy részét tartották ellenőrzés alatt. Csiba Lajos, aki századosként ekkor a Kilián parancsnoka volt, a következőképpen emlékezett Naplójában:

“(Október 23-án) este fél 10-kor telefonált először Vörös főhadnagy kapuügyeletes a lakásomra, hogy az utcán zajongó tömeg be akar törni a laktanyába. Röviddel ezután Raffay főhadnagy telefonált, hogy már az utcán lövöldöznek is. A gépkocsit nem tudják utánam küldeni. Felhívtam Malétert a lakásán, aki közvetlen parancsnokom volt, és ezeket jelentettem Neki. Ő elküldte értem az Úri utcai riadó gépkocsit, mellyel Horváth alezredes (a helyettese) is jött és bementünk a laktanyába a munkásszálló felőli bejáraton. Akkor az udvarban már bent volt a különböző fegyverekkel hadonászó tömeg.”

Pongrátz Gergely visszaemlékezése szerint a Kilián laktanya igazi harci szerepe akkor kezdődött, amikor 1956. október 24-én egy diplomáciai rendszámú Pobjeda gépkocsiból gépfegyversorozatot adtak le a csomópontnál összeverődött fegyvertelen tömegre, majd ugyanitt egy idős ember felgyújtott egy páncélautót. A környéken állók eloltották a tüzet, hogy hozzájussanak az autó géppuskájához, amelyet felvittek a Kilián laktanya második emeletére.

A Népszava 1956. október 31-én ekként ír a környékről:

“Az ostrom után nem nézett így ki a város. Hol fogunk most lakni? Hogy lesz újból lakásom, bútorom? – hallom mindenfelől –, a Kilián laktanya romhalmaz. Falán ép hely nincs. A Körút felé tekintő sarka padlástól a pincéig lerombolva. Üveg nélküli ablakok, bútor nélküli szobák sivár képe látható. Látszik, hogy alig pár órával korábban még dörögtek a fegyverek.”

 

4. Móricz Zsigmond Körtér
A legnagyobb harcok ebben a fontos csomópontban és környékén egyes források szerint a szovjet hadsereg két bevonulása utáni napokban, október 24. és október 26. közt, illetve november 4-én és november 5-én voltak. A környék azon a felvonulási útvonalon volt, amelyen keresztül a Dunántúli gyülekezési központokból érkező szovjet tankok megközelítették a budapesti Duna-hidakat. Pongrátz Ernő visszaemlékezése szerint egyik testvérével Bandival, a körtérnél már október 24-én hajnalban harcba keveredtek, mikor is egy barikáddal, szétlocsolt és meggyújtott benzinnel, egy tankoszlopot kényszerítettek visszafordulásra a Fehérvári út bejáratánál.

November 6-án a felkelőket bekerítették a Kelenföld irányából, a vasúti töltésen túlról.
A harc véget ért.

 

5. Sztálin-szobor
1956. október 23-án a Felvonulási téren került sor a forradalom első tényleges, közös akaraton alapuló és később a leginkább szimbolikussá vált cselekedetére: a Sztálin-szobor ledöntésére. A szobrot több órás próbálkozás után, este 21:37-kor tudták ledönteni. Az emberek a szobortestet egészen a Blaha Lujza térig vitték, tovább darabolták, szétverték. Sokan elvittek apró darabokat emlékként. A hatalmas talapzaton csak Sztálin csizmái maradtak. A budapestiek ezután sokáig Csizma térnek nevezték a helyet.

6. Széna Tér
A második legjelentősebb fegyveres ellenálló központ volt a Corvin köz után. Főleg budai fiatalok, bányászok és ipari tanulók harcoltak itt. Az ellenállás kezdetben a Margit híd budai hídfőjére koncentrálódott, ahol október 24-én és 25-én hídőrséget szerveztek.
Amikor november 4-én bevonultak a szovjet tankok, mintegy 1400 felkelő próbálta őket megállítani a Széna térnél, sikertelenül. Egyes csoportjaik ezután máshol folytatták a harcot.

7. Péterfy Sándor Utcai Kórház-Rendelőintézet és Baleseti Központ
Az 1956-os események során a kórház a felkelők egyik fontos élelmiszer- és gyógyszerellátó központja volt, amelynek nyomdájában röplapokat és az “Élünk” című folyóirat számait nyomtatták.
Innen szállítottak élelmiszert és kötszert a felkelőknek és a rászoruló gyermekes családoknak. November 8-ától Angyal István a kórházban másokkal együtt röpiratokat szövegezett, sokszorosított. A lázadó budapesti értelmiség számos ismert alakja itt gyűlt össze.

 

(Forrásanyag:Wikipedia, KIEMELT KÉP: Fortepan)

 

Vélemény, hozzászólás?

toggle