A Sziklakórház és elfeledett sebészei

A napjainkban múzeumként működő létesítmény az 1956-os forradalom idején is fontos szerepet töltött be, ugyanúgy mint az intézmény vezetője és annak helyettese. Mementó.

 

 

 

A Sziklakórházat a második világháború idején kezdték el kiépíteni. A már régóta használt
–kezdetben óvóhelyként- terület első kiépített épülete a „K” jelzésű riasztóközpont volt, innen üzemeltették a Várnegyed légoltalmi szirénáit.

1941 és ’43 között a kibővítést, építést megfeszített tempóban hajtották végre, míg végül
1944.február 20-án megnyílhatott. A létesítményt költségkímélési szempontok miatt a barlangrendszerhez igazítva alakították ki: a barlangteremből szoba lett, a járatból folyosó.

“Nagy üzemben” 1944 májusa után kezdett el működni, az amerikai légicsapások után. A kórház legfőbb feladata az általános sürgősségi ellátás lett. A bombázások során megsérült embereket (épp úgy mint német, mint magyar katonákat, ugyanúgy oroszokat is)látták el.  A korszakhoz képest igen fejlett építmény rendelkezett saját áram fejlesztőgenerátorral, így röntgen felvételeket is tudtak ott készíteni, még akkor is amikor már a felszíni kórházak áram hiány miatt erre képtelenek voltak.
A kórházat a Szent János Kórház felügyelete alá rendelték, vezetőjének dr. Kovács István egyetemi adjunktust, sebész főorvost nevezték ki, aki megjárta a frontot (orvosi vonaton teljesített szolgálatot). Helyettesének a szintén katonaviselt dr. Seibriger András sebészorvost jelölték ki.

A kórházat 1945 júniusában bezárták. Az orvosok egy része Nyugatra menekült.
Ez alól kivételt képezett dr. Kovács István és dr. Seibriger András.
Őket a háború után,egy időre eltiltották orvosi praxisuktól.

1945 után egészen 1948-ig a Vírus Oltóanyag Termelő Intézet vette bérbe.
Az Intézet a háború után elterjedő kiütéses tífusz elleni oltóanyag gyártását tartotta legfontosabb feladatának. Ez Magyarországon és az egész délkelet-európai régióban egyedülálló volt, így jugoszláv exportra is termeltek.

Az 1950-es évek elején a létesítményt titkosították. Az LOSK 0101/1-es rejtjelszámot kapta a “szigorúan titkos” minősítés mellé. A titkosítást csak 2002-ben oldották fel.

1956: A Forradalom kitörésekor ismét megnyitotta kapuit, ekkor vezetőjének dr. Máthé András kiváló sebészt nevezték ki. Helyettese ismét dr. Seibriger András lett, aki megtehette volna, hogy disszidál, de inkább választotta –igazi orvosként- a sziklakórház feladatait.
Felesége is mindhiába unszolta, hajthatatlan maradt.

dr. Máthé Andrásról az a fáma járja, miszerint nyakában láncon hordta az első fejlövéses sérült agyából kioperált golyót. A beteg végül felépült. Egyébként nem engedett amputálni, a legvégsőkig küzdött ennek elkerüléséért.

A szabadságharc leverése után a kórház 1956 decemberéig még működött.

Majd ezt követően –egészen 1962-ig- bővítették ezt a létesítményt, a hidegháborús félelmek kapcsán.

1962-től kórház, atombunkerként és polgári védelmi raktárként működött.

Napjainkban már múzeumként üzemel, ahol megismerheti a látogató a
Székesfőváros Sebészeti Szükségkórházának e cikkben röviden ismertetett történetét.

 

(Forrásanyag: Wikipedia és a Múzeum honlapja,KIEMELT KÉP: A múzeum honlapja)

Vélemény, hozzászólás?

  • A gyalogosok védelme?!- Interjú Gál Józseffel (Nagyító)
  • Tisza István emlékkonferencia ( Események, Kulturális)
  • Mégis ARC-oskodnak (Események,Kulturális)
  • Az Ökonómia Frontvonalában-Interjú Bod Péter Ákossal (Arcok,Interjúk,Tudományos)
  • Szokások Adventkor (Aktuális)
  • 100 éve történt: az őszi rózsás forradalom (Nagyító)
toggle