Sorozatunk eddigi részei kizárólag az atomerőműről szóltak. E cikkünk a kivétel, hisz ebben 1956 eseményeire emlékezve ismertetjük a paksi mindennapokat.

A paksi Atomerőmű városa Tolna megye második legnagyobb városa.
Az akkori vidékre, így a paksi emberekre sem volt jellemző az erős radikalizmus.
Természetesen mint mindenki a korabeli Magyarországon, az itt élők is nehezen viselhetőnek érezték a Rákosi -éra fojtogató légkörét.

Paksot, a paksi polgárokat ugyanúgy sújtotta a beszolgáltatások terhe, az erőszakolt ideológia kényszerítő “gondolat rendőrsége”.A forradalom szele ezt a fojtogató szennyet söpörte el. Noha egy pillanatra sem követeltek a paksiak véres leszámolást, követeléseiket így fogalmazták meg:

1.  A szovjet hadsereg azonnal vonuljon ki az ország területéről.
2.  Az új magyar kormány a rend helyreállítása után azonnal tűzzön ki szabad választást, több párt részvételével.
3.  A Szovjetuniótól teljes politikai és gazdasági függetlenséget.
4.  Március 15-ét és október 23-át nyilvánítsák nemzeti ünnepnek!
5.  Sajtó-, gyülekezeti- és szólásszabadságot!
6.  Teljes amnesztiát a szabadságharcban résztvevőknek!
7.  Szervezzék át a belső rendbiztonsági szervet a volt ÁVH részvétele nélkül, a nép érdekeinek megfelelően.
8.  Vonják felelősségre a nép elnyomásában közreműködött személyeket.
9.  Vizsgálják felül a külfölddel kötött kereskedelmi egyezményeinket és az országra kedvezőtleneket bontsák fel.
10.  Szüntessék meg a normarendszer helytelen vonatkozásait.
11.  Új parasztpolitikát követelünk!
12.  Szabadságharcunkban hősi halált haltak hozzátartozóinak nyújtsanak államilag anyagi támogatást!
    

(forrás: Wikipedia)

Október 27-én megalakult paksi Nemzeti Bizottság mindvégig biztosította a forradalom vér nélküli lefolyását.
A forradalom emlékét Paks lakossága mindmáig a szívében őrzi.

(KIEMELT KÉP: kozterkep.hu)