Sorozatunk eddigi részei kizárólag az atomerőműről szóltak. E cikkünk a kivétel, hisz ebben 1956 eseményeire emlékezve ismertetjük a paksi mindennapokat.
A paksi Atomerőmű városa Tolna megye második legnagyobb városa.
Az akkori vidékre, így a paksi emberekre sem volt jellemző az erős radikalizmus.
Természetesen mint mindenki a korabeli Magyarországon, az itt élők is nehezen viselhetőnek érezték a Rákosi -éra fojtogató légkörét.
Paksot, a paksi polgárokat ugyanúgy sújtotta a beszolgáltatások terhe, az erőszakolt ideológia kényszerítő “gondolat rendőrsége”.A forradalom szele ezt a fojtogató szennyet söpörte el. Noha egy pillanatra sem követeltek a paksiak véres leszámolást, követeléseiket így fogalmazták meg:
- A szovjet hadsereg azonnal vonuljon ki az ország területéről.
- Az új magyar kormány a rend helyreállítása után azonnal tűzzön ki szabad választást, több párt részvételével.
- A Szovjetuniótól teljes politikai és gazdasági függetlenséget.
- Március 15-ét és október 23-át nyilvánítsák nemzeti ünnepnek!
- Sajtó-, gyülekezeti- és szólásszabadságot!
- Teljes amnesztiát a szabadságharcban résztvevőknek!
- Szervezzék át a belső rendbiztonsági szervet a volt ÁVH részvétele nélkül, a nép érdekeinek megfelelően.
- Vonják felelősségre a nép elnyomásában közreműködött személyeket.
- Vizsgálják felül a külfölddel kötött kereskedelmi egyezményeinket és az országra kedvezőtleneket bontsák fel.
- Szüntessék meg a normarendszer helytelen vonatkozásait.
- Új parasztpolitikát követelünk!
- Szabadságharcunkban hősi halált haltak hozzátartozóinak nyújtsanak államilag anyagi támogatást!
(forrás: Wikipedia)
Október 27-én megalakult paksi Nemzeti Bizottság mindvégig biztosította a forradalom vér nélküli lefolyását.
A forradalom emlékét Paks lakossága mindmáig a szívében őrzi.
(KIEMELT KÉP: kozterkep.hu)