Gyászvasárnap- 1956. november 4-e emlékezetére

Napra pontosan ugyanígy vasárnapra esett 1956-ban november 4-e.
Az a nap, amikor a hajnali órákban megindultak a szovjet csapatok Budapestre és a nagyobb városokba, hogy a magyar nemzet önrendelkezését kivívott forradalmat és szabadságharcot eltiporják.

 

 

 “Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnöke.
Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt.
Csapataink harcban állnak!
A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével!”-
Nagy Imre 1956. november 4-i rádióközleménye

 

Október 23-án a Rákosi-féle elnyomó és szovjet szuperhatalmat feltétlenül kiszolgáló rendszer ellen a magyar nép szinte egy emberként fellázadt.
A forradalom október 28-án győzedelmeskedett, de sajnos a történelem lapjain már meg volt írva
a “szabadság géniuszának” halála.
A magyarországi események idején olyan események zajlódtak le a világpolitikában, amelyek a fenyegető szovjet beavatkozás ellenére nem segítették elő népünk szabadságvágyának végleges kiterjedést.

Az 1956. október 29-én kirobbant “Szuezi válság” lekötötte, semlegesítette a nagyhatalmak és a nyugati demokráciák figyelmét és hathatós segítségnyújtását.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa október 28-án elkezdte tárgyalni az ún. magyar kérdést. De a november 4-i szovjet beavatkozás miatt átkerült a november 12-én kezdődő XI. rendes ülésszakra, ahol is mintegy hat éven keresztül nyitott kérdésként szerepelt. Ezek fényében és a szovjet diplomácia erőkifejtése, a szocialista országok, elsősorban Jugoszlávia és Románia felé elszigetelték a nemzetközi figyelemtől a forradalmat.

A szovjet intervenciós csapatok katonai lépései mellett számottevő volt még, hogy a magyar vezérkar prominens képviselőit -így Maléter Pál honvédelmi minisztert is- a KGB Tökölön letartóztatta.

A kormány a nyilvánvaló szovjet katonai fölény ismeretében november 2-án felszólította a még szabadon maradt tiszteket, hogy egységeikkel ne tanúsítsanak ellenállást. Ennek ellenére nem egy helyütt reguláris magyar katonai egységek álltak szemben a szovjet katonai “gőzhengerrel”.

Az európai és amerikai politikusok támogatásának hiánya és a szocialista országok hathatós elvi támogatása lehetővé tette a hruscsovi politika megvalósulását és hatalomra segítette a Kádár János vezette kormány megalakulását és mintegy 40 éven át regnálását.
A magyar honvédség elszigetelése és lefegyverzése nem jelentette a fegyveres ellenállás megszűntét.
A magyar szabadságharcos hazafiak folytatták heroikus küzdelmüket a megszállók ellen.
Többek közt a Széna téren, a Baross tér környékén, a korábban is forradalmi tűzfészeknek számító Corvin köznél, de Soroksáron és Pesterzsébeten is elkeseredett harc kezdődött. Ezzel egy időben a vidéki városok – egyebek mellett Pécs, Miskolc, Keszthely és Sztálinváros–polgárai szintén fegyvert ragadtak.

A forradalom de facto november 11-én véget ért a Nagy Imre kormány lemondásával.

2013 óta nemzeti gyásznap november 4-e.
A nemzeti lobogó félárbócra engedése jelképezi a magyar nép gyászát az ’56-os hősök és mártírok emlékére.

Vélemény, hozzászólás?

  • Bőzsöny Ferenc- A magyar rádiózás egyik legismertebb hangja (Magyar Nagyok)
  • A CEU mellett tüntettek (Események,Közéleti)
  • 100 éve történt: az őszi rózsás forradalom (Nagyító)
  • Gyászvasárnap- 1956. november 4-e emlékezetére (Nagyító)
  • Tisza István emlékkonferencia ( Események, Kulturális)
  • Kocs-az utazószekér szülőföldje (Csodálatos Európa, Magyarország)
toggle