A zsurnaliszta Ady Endre

100 éve hunyt el a magyar irodalom egyik kiemelkedő géniusza, az érmindszenti születésű
költő és újságíró. Költészetének egy része az akkori magyar társadalom ellentmondásos,nem egyszer tragikus önsorsú képének vetülete.
Benső vívódásoktól sem mentes szerelmes versei pedig, a mélyen érző lélek diktálta csodálatos vallomások.

 

Kevés szó esik azonban az újságíró Adyról.

“Ady Endre a modern magyar sajtótörténetnek is az egyik kiemelkedő alakja. Újságíró-volta egyáltalán nem véletlenszerű. Ő nem úgy került a sajtóhoz mint Petőfi(…), költői tehetségének jutalmaképp, és hogy megélhetéséről valamiképp gondoskodjanak.
Ady előbb volt jó újságíró, mint jó költő, és mindvégig megőrizte újságíró természetét”
– írta róla Szerb Antal. forrás:Wikipédia

Zömmel a Nagyváradi Naplóban megjelent cikkei –noha több mint egy évszázada íródtak- akár napjainkban is helytállóak lennének.

“De az már széltében tudott dolog, hogy jelentős, gondolkozni alaposan tudó emberek maguk között elborultan, desperáltan beszélgetnek fenyegető nagy veszedelmekről. István király országa, mely majdnem gyarmata egy másik, züllő országnak s mely csenevész, beteg testével egy futásra akart benyargalni a kultúrországok közé – bizony beteg ország. Koldus, mert szipolyozták s szipolyozzák. Magában nem bízó, mert másoktól függ. Ereje nincs, mert részei divergálnak. Hódításra képtelen a nemzetiségekkel szemben s ereje nincs, hogy leszámoljon a megbéklyózó feudalizmus maradványaival. Társadalma kialakulni természetesen nem tud.
Itt még felekezeti harcok folynak. Itt még társadalmilag az őskorban élünk.
Amit kultúrára áldozhatnánk, elnyeli … – Ady Endre”

Akkor is, most is az emberek szabadságvágya munkált. A modern, nem irányított gondolatok akartak napvilágra kerülni.A kultúra,az oktatás szabadsága fontos tényezőként jelentkezett és jelentkezik .

“Kijelentjük, hogy intelligens, szabad emberek vagyunk s amennyire ez Magyarországon lehetséges: intelligens és szabad társadalomban óhajtunk élni. Protestálunk. Protestálunk mindenkivel szemben, ki azt hiszi, hogy a nemzeti harc cégére alatt reakciót lehet mérni. Mert már mégiscsak sok, ami sok. Jön a honkanászok gárdája, s jaj annak, aki tagadja, hogy Magyarországnak semmi egyéb baja nem volna, mint a katonaság állapota. Jön a mágnáscsorda, s össze akar gázolni egy népképviselőt, aki elszólja magát, de aztán meg is bánja a nagy bátorságát mindjárt. Mintha egy nép alkotmánya annyi volna, mint egy szépségflastrom. Leveszem s elejtem, amikor akarom. – Ady Endre”

Ady halála óta eltelt egy évszázad rengeteg változást hozott -jót, rosszat-.
Napjainkban a tagadhatatlan fejlődés jelei mellett sok az ellentmondás.
Szélesre nyílt az olló a szegények és a gazdagok között.
A leszakadó rétegek, mélyszegénységben élők ellenpólusai a multimilliomosok életet habzsoló világának.
Halódik az oktatás, sorvad a tudományos élet.

Vajon merre visz az út?…

…Vannak-e “adyk”, akik mindezt látják és tudatják?

(KIEMELT KÉP: libratius.hu)

Vélemény, hozzászólás?

toggle