A hit fegyverével

Az egyházak milyen segítséget tudnak nyújtani? Hogyan tudják tartani a lelkipásztorok hívőikkel a kapcsolatot, ebben a pandémiás helyzetben? Ilyen és ehhez hasonló fontos kérdésekről beszélgettünk a nyugalmazott váci megyéspüspökkel. Interjú Dr.Beer Miklóssal.

Fotó: Erki Ádám / Press77 (korábbi felvétel)

Magyarországon és világ számtalan országában súlyos vírus ütötte el a fejét. A történelmi idők nem egy világjárványaikor az egyház mindig kinyújtotta kezét a szenvedők, a betegek felé.

Napjainkban a mostani pandémiás helyzetben az egyházak milyen támaszt, segítséget tudnak nyújtani?

Egyházunk kétezer éves történetében valóban már sokszor volt rá példa, hogy a járványok idején hívő emberek hősiesen részt vállaltak a betegek gyógyításában éppúgy, mint a lelki segítség-nyújtásban. Vácon a Szent Rókus kápolna őrzi a 14. századi szentnek az emlékét, aki egy pestisjárvány idején ápolta hősiesen a betegeket. Ezt a kápolnát a város fogadalomból építtette 18. századi pestisjárvány megszűnésekor. Ugyancsak Vácott az Irgalmas-rendi Kórház kápolnája őrzi Borommeo Szent Károly milánói érsek emlékét, aki a 16. században ugyanezt tette. Említhetném a gyöngyösi ferences barátok példáját is, akik szintén a 18. század elején egy másik pestisjárvány idején a betegegek ápolása közben haltak meg.

Az olaszországi hírekből halljuk, hogy már több, mint 50 pap halt meg a jelenlegi vírusjárvány közben. A jelenlegi pandémiás helyzetben mindnyájan érezzük, hogy a lehetőségeink szerint rész kell vállalnunk a járvány megfékezésében és az érintettek megsegítésében.

Egyházunk képviselői, vezetői gyorsan reagáltak az új helyzet kihívásaira. Egyre több rádiós, televíziós, internetes közvetítéssel váltottuk ki a templomi szolgálatot. Mi itt, Nagymaroson a Polgármesteri Hivatallal egyeztetve megszerveztük a telefonos lelki segély-szolgálatot. A templomból naponta online-miseközvetítést sugárzunk. Talán a legfontosabb, hogy a kormányzati intézkedések betartására biztassunk mindenkit és az idősek otthonmaradásában a fiatal önkénteseket mozgósítsuk.

– Ez a járvány fokozottan sújtja a szegényebb rétegeket (munkanélküliek, hajléktalanok, nyugdíjasok egy része).

Milyen szinten tud ezen emberek segítségével foglalkozni az Ön alapítványa a „Szent Ferenc Szegényei”Alapítvány?

Bár az Alapítványunk még nagyon szerény körülmények között tevékenykedik, de már eddig is adtunk támogatást fogyatékos otthonoknak, egészségügyi intézményeknek, felvettük a kapcsolatot egy védőmaszk-késztő kisiparossal, rész vettünk tartós-élelmiszer továbbításában, stb.

A honlapunkon keresztül (szentferencszegenyei.hu) videó-üzenetekkel a társadalmunkban a szolidaritás lelkületét próbáljuk erősíteni, érzékenyítő szolgálatot is vállalva. Úgy gondolom, hogy az igazi tevékenységünk majd ezután lesz aktuális, amikor már nyilvánvalóvá válik, hogy a gazdasági helyzet változása mennyiben érinti a hátrányos helyzetű embereket, különösképpen a cigány testvéreinket.

– Fontos ilyen súlyos helyzetben a szellemi-lelki vigasz, az egyházak tagjai is ugyanúgy veszélyeztetettek, mint a hívők.

Milyen módon tudják tartani a kapcsolatot a lelkipásztorok híveikkel?

– Mint már előbb is említettem, többféle kommunikációs lehetőségre találtunk rá. A televíziós közvetítések, a Bonum Televízó, a Katolikus Rádió, Mária Rádió és a többi egyházi csatorna mellett egyre több helyi egyházközségi internetes közvetítés tud kapcsolatot teremteni a hívő emberekkel. Elsősorban az idősek, akik most kénytelenek az otthonukban maradni, nagyon örülnek minden alkalomnak, amikor ilyen módon együtt tudnak imádkozni. Megszokott kép, amikor mi papok egyedül vagyunk az üres templomban, végezzük a liturgikus szertatást, de a közvetítésen keresztül sokan vagyunk együtt. Telefonon kapunk visszajelzéseket azoktól, akinek ez a kapcsolat nagyon sokat jelent.

Rendkívüli szükség van ilyenkor az összetartásra, egymásra figyelésre.

Lehetségesnek tartja-e a föld országaiban levő világvallások képviselőinek összefogását, legalább időleges megbékélését?

-Korábban nem tudtak az emberek a világ másik felén történt eseményekről. Csak hónapok vagy évek után jutottak el a hírek. Ma azonnali információnk van mindenről. Így van ez a mostani járvány setében is. Kínában kezdődött, de ma már valóban az egész világon jelen van. Ausztráliában, Amerikában, Afrikában éppúgy, mint Távol-keleten vagy Európában. Ez valóban pandémia, világjárvány. Bár már hozzászokhattunk a vallásközi találkozók növekvő gyakorlatához – gondolok itt például az Asszisiben rendszeresen megtartott közös imádságokra – mégis úgy gondolom, hogy ez a helyzet közelebb fogja hozni egymáshoz a különféle vallások képviselőit.

Nagyon remélem, hogy ez nem csupán ideiglenes megbékélést fog jelenteni.

– Tud-e adni az egyház a veszélyhelyzet kezelőinek valamilyen szellemi útmutatást?

Sokat beszélünk mostanában egymás között arról, hogy ez a járvány rádöbbent mindenkit arra, hogy az élet olyan ajándék, amelyet nagy alázattal és hálával kellene megbecsülni.

Igen, meg vagyunk lepődve, hogy az a magabiztosság, önteltség, ami a jóléti társadalmakat jellemzi, egy pillanat alatt szertefoszlott. A gazdag ember éppúgy meghalhat, mint a szegény. Szomorú és szánalmas a politikai csatározás, értelmetlen a kapzsiság, megengedhetetlen a pazarlás. Ha szabad ilyet mondani, hát azt mondanám egyházaink nevében, hogy használjuk ki ezt a krízis-helyzetet és próbáljunk meg a jövőben – ha túléljük ezt a krízist – előítéletek nélkül egymás felé fordulni, meghallgatni egymást és keresni a közös megoldásokat. Nem tanácsot szeretnénk adni, inkább megköszönni mindazoknak a helytállását, akik ezekben az „embert-próbáló” hetekben zokszó nélkül teszik a dolgukat mindnyájunkért.

– Az előbb említett történelmi idők nagy járványai idején a szerzetesrendek ténylegesen részt vettek a beteg gondozásban. Napjainkban lehetséges-e közreműködésükkel némiképp segíteni az egészségügy dolgozóit?

– Valóban a szerzetesek minden történelmi korban élen jártak a betegek ápolásában, akár az életük feláldozásáig is. Most is sokan vannak, akik ezt az örökséget továbbviszik. Sajnos hazánkban annyira megfogyatkozott a szerzetesek száma, hogy a hagyományos kórházi vagy egyáltalán a beteggondozói szolgálatot egyedül nem képesek ellátni.

Ugyanakkor nagyon sok hívő és képzett munkatársunk van, akik vállalnak lelki-gondozói feladatokat. Olyan szempontból is, hogy az agyonterhelt orvosok és ápolók munkáját segítsék, de úgy is, hogy nekik is adjanak lelki támaszt a kiégés ellen. Ebben az új helyzetben, amikor az időseket otthon-maradásra biztatjuk, felértékelődik azoknak az önkénteseknek, karitász-munkatársaknak a szolgálata, akik felkereshetik őket, bevásárolnak, gyógyszert visznek. Egyáltalán én úgy gondolom, hogy átrendeződik a társadalmunk abból a szempontból is, hogy olyan munkakörök kapnak nagyobb elismertséget, akik a hátrányos-helyzetű emberekkel foglalkoznak. Amikor sokan elveszíthetik munkahelyüket a gazdasági válság miatt, ezeken a területeken megtalálhatják hivatásukat.

Vélemény, hozzászólás?

Betekintés a következő cikkbe

A koronavírusról- egy jogtudós szemszögéből

vas Már 29 , 2020
Milyen mozgásteret biztosít a “rendkívüli jogrend” a miniszterelnöknek? Megfelelő lenne-e minden szempontból az “időkorlátozásos teljes körű hatalomgyakorlás”? Ilyen és ehhez hasonló fontos kérdésekről beszélgettünk a jogtudóssal és az ELTE oktatójával. Interjú Dr. Hack Péterrel. – A múlt héten a Országgyűlés ülésén nem kapta meg a kormány a szükséges szavazatokat ahhoz, […]

Ezek is érdekelhetik

Belépés

Press77 Facebook

  • Köszöntjük a Press77 Magazin főoldalán. Kellemes informálódást és jó olvasást kiván
  • a Press77 magazin szerkesztősége
  • #vigyazzunkegymasra
toggle