Gyilkos anyák 2. rész- Anna története (18+)

Gyilkos anyák 2. rész- Anna története (18+)

Sorozatunk második részében Anna történetét ismerhetik meg olvasóink. A téma érzékenysége miatt csak erős idegzetű, felnőtt olvasóinknak ajánlott.  További írások a szerző blogján olvashatóak. 

A szerző szülésznő, szociális munkás.

A 10 személyes mikrobuszban heten utaztak. 6 férfi és 1 nő. A busz mégis dugig volt a zsúfolásig pakolt ruhákkal, ágyneművel, edényekkel, apróbb használati tárgyakkal. Rokonai voltak egymásnak mind, testvérek, sógorok, unokatestvérek.


Messzire indultak, hosszú időre. Talán örökre.
Hiába vittek magukkal albumnyi fényképet, selyem szalagot a kedves hajából, szerelmes hangulatú képeslapot, gyűrött gyerekrajzot, amire ákombákom betűkkel volt firkálva, PAPA, kihullott tejfogacskát alufóliába csomagolva, ha a lelkük kőkeménnyé torzult az elválástól.
Maguk mögött hagyták a családot, gyerekeket, otthont, de a szegénységet, éhezést, kilátástalanságot, nyomorúságot is.
Reményekkel telve indultak Erdélyből, Magyarországon keresztül Németországba.

Öt férfi egyedül, gyerekeiket nejükre hagyva.

A hatodik férfi asszonyával, nagyszülőkre bízva 3 kisgyereküket.
A hét ember, 15 gyereket hagyott hátra, hogy megteremtve idegen országban a biztos anyagi egzisztenciát, idővel maguk után vigyék őket is.

A kisbuszt közösen vették. Az öt család minden összekuporgatott vagyonát fordították a vásárlásra, félretéve az első havi megélhetésre is valamennyit. Németországban, egy korábban kiment ismerős, leszervezett munkával, szállással várta őket.

A nő, akit nevezzünk Annának az első 100 km megtétele után kezdte érezni, hogy baj van. Előbb csak dereka fájt, de egy óra elteltével hasa alja is csipkedett, hogy átterjedjen egész hasára. Ismerősek voltak neki a jelek, de nem szólt senkinek a buszon. Később megálltak pisilni, ő is leszállt és kicsit távolabb a férfiaktól, egy bokorban leguggolva elvégezte a dolgát. Vánszorgott számára az idő, lassan hagyták el az útszéli kilométer táblákat, az ablakon keresztül szaladni látszó fákat.

Majd ismét lekéredzkedett a kisbuszról, azzal, hogy újra pisilnie kell.

A férfiak csodálkoztak, de vártak rá. Látszott az arcán, viselkedésén, mozdulatain hogy rosszul érzi magát, szenved és amikor a következő órában hányni kezdett, megnyugodtak, hogy csak gyomorrontása van.

A legközelebbi rosszullét, megállás, leszállás már Magyarország területén érte őket. Ez tartott a legtovább. Férje aggódva leszállt, Anna után indult, de ekkor már Anna sápadtan, piszkosan előjött az útszéli erdősáv bokrából. Keze lába földes, nedves, sáros volt. A férfi elővett a buszból egy flakon vizet, és segített feleségének rendbe szedni magát.

Öntötte kezére a vizet, tiszta ronggyal törölgette ujjait, arcát, szoknya alól kilátszó lábaszárát.

Nyugtatta, simogatta, mondta neki:
– Nem lesz semmi baj, induljunk tovább, menni kell, a többiek türelmetlenül várnak minket.

Ahogy visszaszálltak a kisbuszba Anna megkönnyebbülve dőlt el két ülésen, ahonnan férje félretette a csomagokat. Próbált pihenni, igyekezett férje és mindenki elől eltitkolni a szeme sarkában megjelenő könnycseppeket.
Vágyva várta az egyre közeledő szép új világot, amely felé iparkodott az egész nagycsalád…

… Az eset az Uniós csatlakozás előtt történt. A nő a bíróságon azt vallotta, hogy senki nem tudott állapotáról, azt végig titkolta. A gyilkosságot egyedül követte el, így letöltendő börtönbüntetést is csak ő kapott.

(KIEMELT KÉP: PIXABAY)

Valós Világ