1992.-ben e napon írták alá a szerződést az európai unióról, ismertebb nevén a maastrichti szerződést.
E dokumentum tartalmazza azon alappilléreket, melyek mentén létrejöhetett az Európai Unió.
A maastrichti szerződést (hivatalosan Szerződés az Európai Unióról) 1992. február 7-én írták alá Maastrichtben az Európai Kisközösség (EK) tagjai és 1993. november 1-jén lépett hatályba, a Delors-bizottság időszakában. Az Európai Unió megalakulásához vezetett, a pénzügyi, valamint politikai unióról szóló különféle tárgyalások eredménye volt. A szerződés tartalmazta az euró bevezetésének körülményeit, ezen kívül ebben jelenik meg az unió három alappillére is.
A három alappillér
Az Európai Unió három tartópillére az Európai Kisközösség (European Community), a kollektív kül-, valamint biztonságpolitika (Common Foreign and Security Policy, CFSP), továbbá a bel-, továbbá igazságügyi együttműködés (Justice and Home Affairs, JHA). Az első pillért az Európai Ökonómiai Közösség, az Európai Szén-, valamint Acélközösség, valamint az Euratom alkotja(+ GMU, vámunió, stb.).
A második pillér bázisa az Európai Politikai Együttműködés (European Political Cooperation, EPC), amelyet nagymértékben kibővített a szerződés.
A harmadik pillér elhozta a törvények, az igazságszolgáltatás, a menedékjog, a bevándorlás összehangolását.
Eredetileg az Európai Kisközösség főként az ökonómiai, valamint kereskedelmi ügyekkel foglalkozott.
Az Európai Bizottságnak, továbbá az Európai Bíróságnak jelentős hatalom összpontosult a kezében, emiatt függetlenek a tagállamok kormányaitól. Az Európai Parlamentnek, amelyet közvetlen módon az Európai Társadalmi alcsoport tagállamainak állampolgárai választanak, szintén számottevő politikai ereje volt. A fennmaradó ügyekben a tagállamok kormányai döntöttek. Ezt a rendszert közösségi módszernek hívták vagy szupranacionalizmusnak.
Sokan szerettek volna az Európai Közösségnek beleszólást adni a külpolitikába, a hadügyekbe, továbbá büntetőjogba. Azonban több tagállam túl kényesnek ítélte ezen területeket ahhoz, hogy a kisközösség szabályozza, valamint a közösség vezetésének nagyobb ereje legyen, mint az egyes országok kormányainak. Következésképpen egy kormányközi rendszert szükséges szerintük használni a nemzetek feletti helyett.
Más országok féltették az államok feletti, független intézményeket (Európai Bizottság, Európai Bíróság, Európai Parlament). A három pilléres struktúra elválasztja egymástól az ökonómiai területeken meglévő tradicionális közösségi felelősséget, továbbá az újabb külügyi, katonai (második pillér), valamint bűnügyi hatásköröket (harmadik pillér).
A szerződés meghatározta a főbb határidőket is:
- 1998. december 31-éig létre kell hozni az Európai Központi Bankot, a Központi Bankok Európai Rendszerét, el kell dönteni, hogy mely tagállamok vezetik be az eurót, és rögzíteni kell az árfolyamokat
- 1999. január 1-jén számlapénzként megjelenik az euró, közös monetáris politika gyakorlása
- 2002. január 1-jén euró fizikailag is megjelenik a pénzforgalomban
- 2002. február 28-áig a nemzeti valuták kivonása a forgalomból
A dokumentum megszabta az euró bevezetésének feltételeit is. Ezek az úgynevezett maastrichti konvergencia kritériumok:
- A tagország inflációja legfeljebb 1,5 százalékponttal haladhatja meg a három legkisebb inflációval rendelkező ország inflációjának átlagát
- Az államháztartás hiánya nem lehet nagyobb a GDP 3%-ánál
- Az államadósság nem lehet nagyobb a GDP 60%-ánál
- A valuta árfolyamának 2 éves periódusban stabilnak kell lennie egy meghatározott sávon belül (ERM)
- A hosszú távú kamatszint 2 százalékpontnál jobban nem haladhatja meg a három legkisebb inflációval rendelkező ország kamatszintjeinek átlagát
A maastrichti szerződést 1992. február 7-én írták alá hollandiai Maastrichtban, ahol a végső tárgyalások folytak 1991 decemberében.
A szerződés 1993. november 1-jén lépett életbe, ezen kívül azóta többször kiegészítették, módosították.
A szerződés ratifikálása óriási problémák elé nézett egy-két tagállamban. Az erről szóló franciaországi népszavazáson csupán alig 51,05 százalék támogatta, valamint Dániában elutasította az eredeti szerződést. Az Egyesült Királyságban a parlament végezte a ratifikációt, de a szerződés ellenzői szinte legyőzték John Major kormányát. Sokak szerint ez a kormány bukását jelentette volna.
Források:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Maastrichti_szerz%C5%91d%C3%A9s
https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX:11992E/TXT
Kiemelt kép: Az EU zászlaja,forrás:Pixabay
Továbbiak a rovatban
Kormányinfó: a kormány javaslatot tesz a veszélyhelyzet jogállásának kiszélesítésére
Reynders: “Nincs pozitív fejlemény a jogállamiság magyarországi helyzetével kapcsolatban”
Háború Ukrajnában – Új szakaszba lép a konfliktus